Szerintem sokan értenek egyet abban, hogy az 1995-ös Aranyszem (Goldeneye volt a modern, reboot előtti James Bond sorozat egyik legjobb darabja, az pedig tény, hogy az abból készült Nintendo 64-exkluziv adaptáció minden idők egyik legjobb konzolos FPS játéka volt. Nem mellesleg az első olyan FPS is, amely konzol-exkluzivitásával nagyon sokat nyomott a latban egy Nintendo 64 beszerzése mellett, és remek többjátékos módjával talán ki is kövezte az utat az olyan mai konzolos csodák számára, mint a Gears of War, a Halo vagy a Killzone. 2010-ben pedig az Activision, hogy a nagygépes Blood Stone című Bond-játék mellé a nintendós tábor is kapjon valamit, áthelyezte a Daniel Craig-féle rebootolt Bond-verzumba a Goldeneye történéseit, és játék formájába öntötték.
Most pedig a PlayStation 3 és Xbox 360 tulajokon van a sor, hogy kontrollerrel, illetve a Sony konzolján a Move segítségével szintén megtapasztalják, hogy is zajlottak volna a film eseményei, ha napjainkban történtek volna.
Nem sokkal a Quantum csendje után járunk, amikor Bondot, és társát, Alecet bevetik egy titkos katonai bázison, hogy véget vessenek az azt vezető radikális Orumov ezredes ténykedéseinek. Az akció Alec halálával végződik, az ezredes azonban életben marad, James pedig bosszútól fűtve (természetesen) végigirtja az egész világot, csakhogy igazságot szolgáltasson. A képbe pedig úgy félút felé ismét bekerül az Aranyszem nevű műhold is, de ezeket a főbb szempontokat leszámítva sok eltérés van az eredeti sztorihoz képest, és hiába fújja valaki kívülről az egész forgatókönyvet, az ismerősség érzése ellenére még ő is találni fog meglepő fordulatokat a játékban. Bond itt is ugyanúgy leugrik a gátról, mint a film elején, elhangzik a Tina Turner-féle Goldeneye újrafeldolgozása, ugyanúgy meglátogatja az orosz maffiát és végigzúz a fővároson egy tankkal, de mindez másképp történik, más sorrendben, modern köntösben és akciódúsabban, ahogy az az egész rebootolt Bond-szériára is jellemző. Az, hogy esetleg valakinek ez nem tetszik, és visszasírja azokat az időket, amikor a kémek két lövöldözés közben kaszinóztak, nyomoztak, becsajoztak és ténylegesen kémkedtek is, már nem a játék hibája...
Viszont valamilyen szinten érinti azt. Az eredeti Goldeneyejal ugyan nem játszottam, de az infók alapján, amelyeket találtam róla, úgy tűnt, abban igen nagy szerephez jutott a taktikázás, az ellenfelek óvatos becserkészése, a biztonsági kamerák és az őrök kicselezése. Ez pedig itt is jelen van ugyan, de csak mint egyszerű lehetőség, aki nem akar ezzel foglalkozni, annak olyan élményben lesz része, mintha a Call of Dutyt játszaná, csak csapattársak nélkül, és jóval alacsonyabb nehézségi szinten. Igen, még annál is alacsonyabb nehézségi szinten, a másik véglet ugyanis a klasszikus mód, ahol nincs visszatöltődő életerő és pár golyó már a biztos halált jelenti. A problémám az volt, hogy helyenként egyszerűen már-már túl sok volt az akció, lehetetlennek tűnt a lopakodás, és a nagy tűzharcok során hála az ellenfelek alapszintű intelligenciájának és regenerálódó életerőmnek, úgy éreztem magamat, mint a kisfiú, akit addig tömtek színes cukorkákkal, hogy legszívebben elhányta volna magát.
De ha már színeknél tartunk, térjünk rá a prezentációra. Hölgyeim és uraim, így kell egy játékot nagykonzolra portolni. Gyakorlatilag lecserélték a teljes grafikai motort, a pályák olyan nagyok és szépek, hogy még ha a jelenlegi mezőnyben a Modern Warfare 3 és a Battlefield 3 mellett nem is tud labdába rúgni, ha egy-két évvel korábban jelent volna meg, a Goldeneye egész biztos az akkori felhozatal egyik leglátványosabb programja lett volna. Az időjárási effektek fantasztikusak, a szereplőket hitelesen modellezték le az őket szinkronizáló színészek alapján (akiknek többsége nem mellesleg pazar munkát végzett), a pályák felépítése, a világítás, minden stimmel. Külön kiemelném a night clubot, amelytől konkrétan az államat keresgettem a padlón. A zenék pedig pörgősek és hangulatosak, pont olyanok, amilyenek egy akciójátékba kellenek a teljes élvezethez.
Az irányítással sem akadtak különösebb problémáim, a Move kontrollert leszámítva. Azzal a célzásom ugyan sebészi pontosságúvá vált, de az érzékenységéből muszáj volt levennem, ugyanis Bond a legapróbb oldalra mozdítással együtt rögtön félrekapta a fejét is, ami meg kell mondanom, eléggé zavart. Nem véletlenül választottam mindig a Rambo-stílust, ha a fagyival a kezemben legyezgettem... Többjátékos módban pedig egyenesen esélytelen volt mozgásérzékelővel játszani.
A multival semmi probléma nincs, az aktuális népszerű módok mellett egy-két klasszikust is tartalmaz a játék az eredetiből, mint például a paintball meccseket, de mai mércével közel sem olyan korszakalkotó, mint amilyen az eredeti volt. Legnagyobb pozitívumának azt tartom, hogy a számtalan pályán szintén játszhatunk Bond ellenfeleiként is, akik természetesen szintén rebootolt külsővel tetszelegnek.
Az eddig megemlített apróságok mellett talán még egyetlen negatívumot tudok felhozni, az pedig az élettartam. Nagyon gyakori gyengéje ez a mai játékoknak, de sajnos a Goldeneye esetében külön is ki kell emelnem, mert ha nem számoljuk az extraként kapott speciális MI6 küldetéseket és a multit, átlagos nehézségi szinten 4-5 óra alatt vígan ki lehet pörgetni a játékot. De ettől függetlenül, ha valaki nagyon nagy James Bond rajongó, esetleg csak szerette az eredeti játékot, az nyugodtan tegyen vele egy próbát, mert nemcsak egy remek játék, hanem példaértékű is, hogy a pár éve megjelent szintén nintendós gyökerű, de katasztrofális Perfect Dark helyett hogyan kell felújítani és újrakiadni egy klasszikust.
