Kossuth Lajos Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar

ABSZURD HUMOR - NYELVI HUMOR

Készítette: Berencsi Erika V. magyar-angol
Témavezetô: Szikszainé Dr. Nagy Irma
1996

BEVEZETÉS

A L'art pour l'art Társulat színházi estjei, televíziós mûsorai új mûfajt teremtettek a magyar kabaréban: az abszurd humort. Sem az abszurd, sem pedig a humor nem mûfajt jelölô fogalmak (vö. Esztétikai Kislexikon megfelelô szócikkei. Kossuth Kiadó. 1972.), de mára a két szó kapcsolata a kabarénak e sajátos ágát, mûfaját jelenti. Olyan ún. kommunikációs humor ez, melyben a szerzôk a különbözô beszédszituációk és szereplôk nyelvhasználati jellemzôinek karikírozására a nyelvi humor már a népi humorban megjelenô formáit, a köznyelvi viccalkotás szokásos módjait alkalmazzák, más eszközeiket pedig Karinthy Frigyes csiszolgatta és terjesztette el, valamint az abszurddal ellentétben hagyományosnak nevezhetô humor, kabaré alakította ki (vö. Balázs: Nyr. CXV, 8-16; ill. Nagy Ferenc: Nyr. XCII, 10-22). A groteszk és a fekete humor, a nonszensz költemények -- amelyek szintén megtalálhatók az abszurd humor képviselôinek repertoárjában -- sem újak, hiszen az irodalomban mindegyikre számos példa akad (Örkény István egy-egy egypercesét, saját groteszk hangvételû mûveik mellett, maguk is elôadják).

Különálló kabarémûfajként mégis újat jelentenek az abszurd jelenetek, mesék, versek, dalok: nincs meg bennük a hagyományos kabaré társadalmat, politikát bíráló funkciója, függetlenek minden efféle törekvéstôl, önmagáért való, l'art pour l'art alkotások ezek. A társulat neve magában hordozza mûfajuk és jellegzetes nyelvi humoruk lényegét: a francia l'art kifejezés kiejtése egybeesik a társulat egyik tagjának, Laár Andrásnak a nevével, (a magyarországi abszurd vonulat tulajdonképpen az ô verseivel indult), valamint televíziós mûsoruk címében is a nyelvi humor egyik általuk kedvelt eszközét, a szólástorzítást láthatjuk: Vastyúk is talál szeget.

Az abszurd humor a szórakoztató mûfajon belül nem új, hiszen a magyar közönség is láthatta a televízióban az angol abszurd humor legjelentôsebb képviselôinek, a Monthy Python's Flying Circus-nek a mûsorait, a magyar Holló Színház (amelynek tagjai közül ketten a L'art pour l'art Társulatban is szerepelnek) elôadásai pedig más angol abszurd szerzôk mûveit is tartalmazzák; de Magyarországon is megtalálható a mai abszurdnak nevezett humor elôzménye, gondoljunk csak Sándor György sajátos abszurd szatírájára (vö. Szalay Károly: Valóság. 1970. 3. sz. 90-6). A hazai abszurd humor sok mindent átvett az angol abszurdból, a szerzôknek mégis sikerült egy új változatát létrehozni ennek a mûfajnak: a magyar nyelv szabad használata, a nyelvi szabályok megszegése, a tabutörés, a nyelv különbözô szintjeit alkotó elemekkel való korlátlan játék teszik a magyar abszurd humort lefordíthatatlan, jellegzetesen magyar mûfajjá.

Az abszurd humorról nyelvészeti szempontból eddig még nem készült elemzés, bár az abszurd mûvek igen gazdag forrásként szolgálnak egy nyelvi-stilisztikai elemzéshez, hiszen a mûfaj lényegét a nyelvi elemek sajátos, humoros stílushatást keltô, ezáltal nevettetôvé, nevetségessé váló használata adja. Dolgozatomban ebbôl a szempontból elemzem a L'art pour l'art Társulat abszurd jeleneteinek, verseinek, meséinek és dalszövegeinek nyelvi anyagát a különbözô nyelvi szinteken belül, valamint vizsgálom az abszurd humor kommunikációhoz, illetve a kommunikáció válságának jellegzetesen 20. századi problémájához való viszonyát.

AZ ABSZURD HUMOR KAPCSOLATA AZ ABSZURD IRODALOMMAL

A 20. század jelentôs áramlata, az abszurd irodalom válságot fejez ki: az emberi lét értelmetlenségét, az eszmények elértéktelenedését, a nyelv, az emberek közötti kommunikáció lehetetlenségét reprezentálja és leplezi le. A logikus gondolkodásnak ellentmondó, összebékíthetetlen elemeket magában hordozó nyelvi kifejezés elsôsorban a nyelvnek mint jelentésnek és közlésnek a kérdését érinti (l. Nicolae Balota, Az abszurd irodalom. Bp., 1979. 14). A magyarországi abszurd humor és az abszurd irodalom alkotásainak (elsôsorban Samuel Beckett és Eugene Ionesco mûveinek) nyelvi sajátságait, a nyelvhez való viszonyát vizsgálva felfedezhetünk bizonyos párhuzamokat. A szereplôk között sok a félreértés, sokszor egymásnak és önmaguknak is ellentmondanak, mégis mindent komolyan mondanak, okoskodnak és fontoskodnak, a leghajmeresztôbb állításokat is felelôsségteljes kijelentésként értelmezik. Abszurd hatása van az evidencia megállapításának és kinyilatkoztatásának: a nyelv így csak ismétlésnek, felesleges szószaporításnak látszik. A szereplôk nem közölnek semmit, csupán beszélnek egymáshoz, párbeszédnek tûnô társalgásuk általában egymás mellett beszélés: mindenki mondja a magáét, a feltett kérdésekre válaszolnak ugyan, de a válasznak sokszor semmi köze a kérdéshez, feltéve, ha a kérdésnek magának volt értelme. Abszurd kijelentéseik emlékeztetnek egy-egy közmondásra, szólásra, tehát utalnak valamilyen ôsi emberi tapasztalatra, de csak torzítva, és így a szólás elveszíti jelentését, nyelvi ürességben lebeg. A szereplôk beszéde elôre gyártott elemekbôl felépülô panel-nyelv: klisékbôl, banális megállapításokból, közhelyekbôl, szójátékokból, eltorzított szólásokból tevôdik össze. Nem lehet megállapítani, hogy egyáltalán akarnak-e valamit közölni, van-e üzenetük. Annak ellenére, hogy megsértik a logikát, és hamis következtetésekre jutnak, téves kijelentéseket tesznek, képtelen mondatokat hordanak össze, és beszédük többnyire értelmetlen, nagyszerûen szót értenek egymással, mindez nem akadályozza meg ôket abban, hogy "párbeszédet" folytassanak. Az ily módon átalakult nyelv a konvenciók, a hamis emberi kapcsolatok, a mindennapiság gépies közhelyeibe süppedt álkommunikáció paródiája lesz. Az abszurd irodalomban az emberi közlésképtelenség, "a nyelv torzulása tulajdonképpen egyik tünete az ontológiai fölbomlásnak" (Balota i.m. 382).

A magyar abszurd humor jelenetei közül a L'art pour lar't Társulat Mai története az, amelyben a közhelyek konformizmusába süllyedt, valódi üzenetet nem tartalmazó beszéd, a szereplôk álpárbeszéde a kiüresedett, csak a konvenciók által fenntartott emberi kapcsolatokat, és az ebben a közegben lehetetlen kommunikációt ábrázolja, az emberek között egyre növekvô kommunikációs távolság jellegzetesen 20. századi jelenségét. A szereplôk álbeszélgetést folytatnak szokványos, mindig kéznél levô témákról (idôjárás, munka, szabadidô, család stb.), kész nyelvi alakzatokat felhasználva (udvariassági formulák, szólások, közhelyek). Tartalmatlan, közömbös társasági csevegés ez, a beszéd elemeinek szerepe, a kínos hallgatás elkerülése érdekében, kizárólag a beszédbeli kapcsolat felvételére és fenntartására korlátozódik (vö. Szende Tamás, A szó válsága. Bp., 1979. 113-21). A nyelvi csôdöt parodizáló szándék kitûnik az abszurd humor egyéb darabjaiból is (a panelszerûség és gépiesség elsôsorban A Besenyô család életérôl szóló epizódokban), de amíg az az abszurd irodalomban az emberi létezés értelmetlenségébôl származó és azt bizonyító problémaként jelenik meg, az abszurd humorban a nyelv devalvációja már nem annyira probléma, mint inkább kísérletezés, ötletgazdag játék a nyelvvel, a célja pedig nem a leleplezés, hanem a szórakoztatás.

I. NYELVI HUMOR AZ AKUSZTIKAI SZINTEN

Az abszurd humorban a tartalom és a látvány mellett igen fontos szerepe van a hangzásnak, hiszen nemcsak a televízióban vagy színházban láthatjuk a L'art pour L'art Társulat mûsorait, hanem a rádióban is elhangzik egy-egy mûsoruk (sôt, Galla Miklós Mint a vöcsök címû rádiós mûsorában már a Vastyúk is talál szeget adások elôtt bemutatott néhányat azok közül a versek, dalok, jelenetek közül, melyek késôbb e televíziós mûsor révén váltak népszerûvé), valamint CD-n és kazettán is megjelentették szerzeményeiket.

Az abszurd humor hangzásbeli humorának lényege a felszabadult és fantáziadús játék az emberi hanggal, beszéddel, és sokszor az írásban esetleg komolynak tûnô verset, mesét, jelenetet egyedül a hangos elôadás tesz nevetségessé.

1. A mondatfonetikai eszközök szerepe

A L'art pour l'art Társulat elôadásaiban humoros hatást a hanglejtésformák hibái és ezek következményei keltenek (a jelenetbeli szituáció vagy egy vers, "abszurd tanulmány" tartalmának, mondanivalójának képtelenségén túl).

1.1. Hangsúly és hanglejtés

A Mai történet címû jelenetben a hétköznapi társalgás tartalmatlanságát erôsíti a mondatfonetikai eszközök sajátos használata. A mondatokban minden szó hangsúlyos, nem lehet egy, a mondat lényegét hordozó, mondathangsúlyos szót kijelölni, még a mindennapi, "normális" beszédben hangsúlytalan névelô is nyomatékot kap. Ez a mindent hangsúlyozás a szöveg monotóniáját eredményezi: a tartalmi lényeg kiemelhetetlen, egybeolvad a lényegtelennel, és azok a mondatok sem emelkednek ki, amelyek valamiféle érzelmi többletet hordoznának jelentésük alapján. Például:
-- Nem | is | tudom | elképzelni | az életemet | mással. |
-- Érdekes, || hogy a kapcsolatunk | azután is | ugyanolyan | felhôtlen | maradt, | hogy összeházasodtunk. |
-- Látod, || ezért vagyok | boldog. | ...
-- Már sokat | hallottam | önrôl, | asszonyom, || egyben gratulálok: || nagyon | tehetséges | mérnök | a | férje! | ...
-- A mi | kapcsolatunk | a kölcsönös | megértésre | és | szeretetre | épül. |
-- Ennek | örülök. || Ritkán | hall | ilyet | az | ember. |
A szövegben megjelenô másik hiba, a rossz szóhangsúly szintén humoros hatást kelt: az el-ment, kapcsolatos, munkatárs, feljegyzésemet, ká-vét, gyár-ban, meg-melegítem szavakban megjelenô szokatlan, természetellenes, a magyarban hibásnak számító szóhangsúlyokkal a társulat tagjai a Mai történet szereplôi közötti hamis kapcsolatokat, a formális kommunikációt parodizálják.

A mindent hangsúlyozás kényszerû következménye, hogy több szünet kerül a mondatba. Ez a szöveg szaggatottságát, illetve a beszédtempó lelassulását eredményezi. A túlzott hangsúlyozás és az ezzel járó hangmagassági váltások miatt a hanglejtés természetellenessé, mesterkéltté, túlzottan éneklôssé válik, a magyar nyelv ereszkedô hanglejtésével szemben idegenszerûen emelkedô lesz, és az egész szöveg a "dilettáns felolvasás" (Montágh, Nyelvmûvesség. Bp., 1992. 22) érzetét kelti.

1.2. Hangmagasság, hangerô és beszédtempó

Egy-egy versben az indulat mind magasabbra lendíti a hangot, a hangerô növekedése és a beszédtempó gyorsulása az érzelmi felfokozottságot jelzi. A Forróvíz-visszatérôvezeték a fûtési ellenáramú vezetékhez címû versben a kezdô mondat rövid, figyelemfelhívó csendje után (Hallga csak!) a második mondat elejétôl kezdve egyre gyorsul a beszédtempó, a hangerô növekszik, az elôadó egyre magasabb hangon mondja a verset (Nem a beléndek lehû éj küldi ránk lomha pillangó képében iszonyú mérgû ostorát? Vagy a szél, mint egy rozsdás vastövis, tépi sebesre a levegô sápadt vásznait?), úgy, hogy a negyedik mondat végére szinte artikulálatlan üvöltésbe fordul a beszéd (Esetleg kékellô lábnyomom e földi porban messze csörgedezô patakként fürdeti juharfa képében megbúvó éjjeli árnyak süvöltô jajszavát?). A vers utolsó, csattanót hordozó mondatában hirtelen visszavált normális, nyugodt tempóra, a hangerô csökken, a hang leszáll egy mélyebb hangfekvésbe, természetesebb dallamra (...vagy ez csak a forróvíz-visszatérôvezeték a fûtési ellenáramú vezetékhez?)

1.3. Hangszín

A társulat tagjai A Besenyô család életérôl szóló epizódokban sajátos, természetes hangszínüktôl elütô, eltorzított hangon szólalnak meg. Mindegyik figurának megvan a maga saját, a szereplô jellemétôl elválaszthatatlan, karakterizáló hangszíne: Besenyô Pista bácsi öblös, erôteljes hangja és tájszólást eltúlzó, parodizáló kiejtése jól illik a bôvérû, nagyhangú családfôhöz. Evetke mély hangon, lassú tempóban beszél, az öreg Anti bácsi remegô, rekedtes hangja az idôs emberek hangját utánozza. Margit hangjának jellegzetességét az adja, hogy a nôi figurát egy férfi színész játssza, aki nem a hangszínén változtatott, csupán beszédstílusát igazította egy sajátos nôi beszédmodorhoz. Irén magas fejhangon beszél, Pandacsöki Boborján pedig egy kicsit orrhangon, a levegôt kapkodva, lassan, 4-5 éves gyerekek beszédéhez hasonlóan szólal meg (jól illik ez a hang Boborján szellemi színvonalához).

2. A hangzás szokatlansága

Az akusztikai szinten a humor másik lényeges forrása a szavak hangzásának furcsasága, szokatlansága. Általában a köznyelvben használatos hangalakok szándékos (bár véletlennek tûnô) tévesztése, valamint a megszokottól eltérô hangalaki változatok, illetve változtatások válnak nevettetôvé egyrészt a tévesztés puszta ténye, másrészt a létrejövô új hangalak önmagában furcsa hangzása miatt. Az ilyen, a szöveg összefüggésében tulajdonképpen funkciótlan hangváltozatok mellett a szokatlan hanghatásnak, hangváltoztatásnak a szavak jelentését módosító szerepe van, egy-egy sajátos tévesztés, jellemzô hangváltozat-használat pedig a jelenetek szereplôit karakterizálja.

2.1. Evokatív hangváltozatok

Humoros stílushatása van az archaizáló alakoknak: magunk is meglepôdünk hozzáértésünk ilyettén való megigazulásán; péppé aprítástok; mind élvezkedhettek emésztôdéstekben; hurka alakúvá képzett maradéktok (Csirkecombok).

Tájnyelvi ejtést utánzó, felidézô hangváltozatok: Valaki gyünnek; Bele is rohad a fogam likába a pörköltös maradék; Kezit csókolom, kisasszonka!; Legyen mán a szája táti!; Irány a hegytettô!

2.2. Hangalaki újítások

A tévesztés váratlansága kelt humoros hatást az alkalmi hangátvetések esetében: Szelerem, szelerem, boldog szelerem (< szerelem) (Érzelmi dal); Pirmitív (< primitív) állat, baromhülye!; Az apu egy vadista szandál (< szadista vandál). Néha az alkalmi hangátvetéssel keletkezô szó értelmes, és ez az alak beleillik a konkrét szituációba: Nekem a kocsonyán (< kocsányon) lóg a szemem.

Nyíltabbá válással értelmes szó jön létre, amely a szituációban konkretizálódik: (a rémek huhognak) a hajadat összeborzalom (< összeborzolom); Jé, ördög és pakol (< pokol). Hangrendi átcsapás kelt furcsa hangzást: (szürcsölném >) szürcsolnám (Imre és Amália); (nyeldekel >) nyaldoklik (Besenyô-Boborján dal).

A szótô alakjának megváltoztatása hoz létre szokatlan tôváltozatot: paprikáscsirek.

2.3. Önmagukban furcsa hangzású szavak

Találhatunk olyan halandzsaszavakat a szövegekben, melyeket értelmes szóként használnak, bár mögötte semmi jelentés nincs: Hozhatná már a papa a fittyerfuttyot!; A táborúban a katona bácsik a teherautóra ukmukfukk; Kutykurutty!

3. Rímek

A ritmikai szakaszok végén álló hangok összecsengésével való játék, a hagyományos értelemben vett rímtôl való eltérés humoros hatást kelt.

3.1. Kínrímek

Kínrímek jöhetnek létre hangsúlyeltolódáson alapuló homonimák segítségével:
Megkérdem az adjunktust,
a mûsor után adjunk tust?

A múlt éjszakát úgy definiálom,
hogy amit álmodtam, az de fini álom!.

3.2. Hibás versek

Hibásnak nevezzük azokat a verseket, melyekben a rímpárban szereplô szóalakot szándékosan torzítjuk el, hogy az igazodjon a fölötte levô sor végzôdéséhez:
Gyere, Boborján, gyôztesen kerülj ki,
Az edzések alól te sohase bûjj ki!

Váratlanul jöhet vendég,
Vérhaskonzerv legyen mindég! (Vérhasreklám)

3.3. Erôltetett, rossz rímelés

A sorvégzôdések között van némi összecsengés (a magánhangzók között), de olyan gyenge, hogy már-már rímtelennek tûnik a szöveg. Galla Miklós a Volt, nincs róka címû "rímmese" elôtti konferanszában így fogalmazta meg az effajta rímelés keletkezését és lényegét: "...a magyar irodalomnak vannak olyan nagy mesterei, mint például Arany János, Kosztolányi Dezsô, akik, ha verset írtak, akkor a rímek mindig a helyükön voltak, éppen ezért arra gondoltam egy kedves barátommal, hogy érdekes lenne megalkotni az antitézist, vagyis, hogy milyen az, hogyha a magyar verselésben nem stimmelnek a rímek, rosszak". Íme a mese:
Narrátor: Figyeljen most minden gyerek,
kezdôdik a róka mese!
Róka: Nem vagyok én sose fáradt,
ezért mászok föl a fára.
Róka: Hogyha néha lepotyogok,
a lábamat meghorzsolom.
Narrátor: Arra megy egy ôszes öreg,
ô bizony az erdô ôre.
Narrátor: Kapóra jön a baleset,
régóta vár a csôsz erre.
Csôsz: Nem vártam én, lám, hiába.
Megvagy végre gonosz állat!
Róka: Ne vigyél él, erdész bácsi,
kérjen inkább tôlem bármit!
Csôsz: Jól van, róka, okos beszéd,
gyere hát el társnak mellém!
Narrátor: Belemegy a róka hamar.
Róka: Merre menjünk?
Csôsz: Inkább arra!
Narrátor: Ösvény mellett, patak partján
mendegélnek, mint két barát.
Narrátor: Meglátták a mindig bátor
Igazságos Izom Tibort.
Igazságos Izom Tibor:
Én annyira erôs vagyok,
mindenkinek beütök jól.
Csôsz: Biztos erôs, hogyha mondja,
elfuthatnánk mégis gyorsan.
Róka: Ha elmegyünk, észreveszi,
ne csináljunk inkább semmit!
Igazságos Izom Tibor:
Mit sugdostok ti ott ketten?
Megverlek már benneteket!
Csôsz: Ne bántson ma minket, kérlek,
évek óta ettôl féltem!
Igazságos Izom Tibor:
Igazam van nekem, ne félj,
aki rossz lesz, felrúgom még!
Narrátor: Bevadult az Izom Tibor,
és amit tett, nagyon hatott.
Narrátor: A csôsz bácsi lába eltört,
felvidult a róka ettôl.
Róka: Elszaladok ravasz módon,
még ha a csôsz meg is orrol.
Csôsz: Jaj, de fáj a törött lábam!
Nem maradhatsz többet állva!
Igazságos Izom Tibor:
Összeveszek mindenkivel,
legyôzöm a másik embert.
Narrátor: Így menekült meg a róka,
a csôsz meg ott feküdt oldalt.

3.4. Alliteráció

A szóeleji hangok összecsengésével is szívesen játszik az abszurd humor: És szerinted is tested tétova titkainak feltérképezése az egyetlen járható út számomra? (Izgató, forró, déltengeri szenvedély); Nyelvem nyálba' nyaldoklik a számba.

4. Ritmus

A magyar beszéd egyik jellegzetessége sajátosan ritmikus volta. A ritmus is nevetségessé válhat, ha csak öncélú ritmizálásról van szó. A magyaros, hangsúlyos verselés lehetôséget ad arra, hogy rímek és mondanivaló nélkül, de a népköltészetre és a népdalokra jellemzô kifejezésekkel, valamint a puszta ritmussal elénekelhetô "népdallá" váljon egy szöveg:
Édesanyám, gyere ide!
Gyere mostan, ide gyere!
Édesanyám, maradj ottan!
Ne gyere, hanem maradjál! (Népdal)
Humoros hatást kelt, ha prózai szöveg (egyszerû társalgás) válik erôltetetten ritmizálttá. Az alábbi párbeszéd a gyerekek kedvelt mondókáinak mintájára ritmikussá válik a társulat tagjainak elôadásában:
-- Akkor menjünk ki mostan, ne pedig maradjunk itt!
-- Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon...
-- Gyere, Robi, ne maradjunk, szaporázzuk lépteinket!
-- Gyere gyorsan, most kimegyünk, ne várjunk!
Fokozza a hatást, ha a beszélôk minden igyekezete ellenére mégsem sikerül megtartani az ütemeket:
-- Gyere, ott kint csináljuk azt, amirôl itt beszélgettünk!
-- Jól van, Robi, ámde mostan el kell indulni színpadról ki.
-- Arra gondolsz, hogy most menjünk, ne utána, hanem inkább most? (Izgató, forró, déltengeri szenvedély)

II. A SZÓ- ÉS KIFEJEZÉSKÉSZLET

1. Többjelentésû szavak

A nyelvi humor egyik legjelentôsebb forrása a szavak többértelmûsége. A szó alapjelentéséhez kapcsolódó mellékjelentés (jelentésárnyalat) fogalmi tartalma, használatbeli kötöttsége más, és csak a konkrét szituációban dôl el, melyik jelentése értendô: (Az öreg fölborítja a padlóvázát) Döntöttem! A legtöbb példát a többjelentésû szavak keltette nyelvi humorra az állandósult szókapcsolatokban és szólásokban találunk.

1.1. Állandósult szókapcsolatok

A többjelentésû szavak elsôsorban állandósult szókapcsolatokban válnak a nyelvi humor forrásává: ezekben a megmerevedett nyelvi kifejezésekben (amelyeket eredeti vagy átvitt értelemben használunk fel valamely jelentésbeli egység kifejezésére) az általában átvitt értelemben használt szókapcsolatok visszanyerik eredeti jelentésüket: (Az öreg feláll, és tapogatja magát) Nem találom a helyem. (Margit két lábast összekoccant) Összeütök egy kis ebédet.(Evetke vizet köp az öreg arcába) Jaj, mi folyik itt? (Az öreg egy késsel felvágja a fotelt) Az ülést megnyitom.

1.2. Szólások

Erôteljesebben érvényesül ez a fajta nyelvi humor a szólásokban. O. Nagy Gábor definíciója szerint a szólások "olyan egységes jelentésû, állandósult, közkeletû kifejezések, amelyek nem közvetlenül a tárgyi valóságra vonatkozó, vagyis nem eredeti értelmükben vett szavakkal fejeznek ki valamilyen mondanivalót, hanem úgynevezett nyelvi kép közbeiktatásával" (Mi fán terem? Bp., 1979. 13). Stilisztikai értéküket annak köszönhetik, hogy azoknak a szavaknak, amelyek a szólást alkotják, semmi vagy csak egészen laza kapcsolatuk van azzal, amit a szólás a maga egészében jelent. Esetünkben azonban a szólást alkotó szavak visszanyerik eredeti jelentésüket, a szókapcsolatok állandósult, képes jelentéstartalma megszûnik, és az így keletkezett, adott helyzetre vonatkoztatott szókapcsolat humorossá válik: (Besenyô úr elkapja Margitot, és megtekeri a fejét) Az apu elcsavarta a fejedet? (Az öreg hozzáfûzi) Apád a párját ritkítja; (Az öreg egy doboz tetejét rakosgatja mindenre) Ez mindennek a teteje; (Evetke anyja hajában turkálva talál egy szöget) Jé, a fején találtam a szöget!

1.3. Összetett szavak

A többjelentésû szavak csoportján belül kell vizsgálnunk azokat az összetett szavakat, melyeknek a szóösszetétel során keletkezett új, egységes jelentéstartalma megszûnik, a konkrét helyzetben az elô- és utótag külön-külön visszanyeri eredeti jelentését (tulajdonképpen megszûnik a szóösszetétel): (Evetke beleszúr a karjába, vérzik) Jaj, szúrópróba! (helyesen: szúró próba); Jé, ez a testvérem? (test vérem); (Boborján belép Besenyôékhez, az öreg megszólal) Vendéglátó vagyok (vendég látó); Szókimondó vagyok: perec!; (Az öreg rákiált a szörnyekre) Lidérc! Nyomás! A többértelmû szavakkal létrehozott szójátékok stílushatásának alapja tehát a váratlan ellentét a szó, kifejezés konkrét és átvitt jelentése között.

2. Azonos alakú szavak

Azokat a szavakat, melyek hangalakja megegyezik, de jelentése teljesen eltér egymástól szívesen használja az abszurd humor a szójátékokban. Ezekben az esetekben is a szövegösszefüggés vagy a beszédhelyzet biztosítja a megértést. A humoros stílushatást az eredményezi, hogy a szituációba értelmileg mindkét homonima beleillik, és hirtelen kell váltanunk az egyik jelentésrôl a másikra.

2.1. Szótári homonimák

Például: (Irén Besenyô úrnak) Akarja, hogy a hálójába kerüljek?: állandósult kifejezésekben a 'mesterkedéssel behálózza', illetve 'hálószoba' jelentésben (ÉKsz. 507); Az anyu különben is fél meztelenül: itt a fél ige és a félmeztelenül határozóragos melléknév törtszámnévi elôtagja keveredik.

2.2. Nyelvtani homonimák

Találós kérdésekben: Ha téged megnyúznak, és amit rólad lenyúztak, abba belebújik a Kovácsné ura, akkor az micsoda? -- Nem tudom. -- Férj a bôrödbe!(a férj fônév és a fér ige felszólító módú alakja); Régen volt már, amikor engem minden követ megmozgatott (a követ fônév és a kô fônév tárgyragos alakja); (Besenyô úr Margithoz vág egy bécsi szeletet) Pityu, miért csapod nekem a szelet? (a szelet fônév és a szél fônév tárgyragos alakja); (Az öreg Irénhez) Jó lenne, ha magán beszélgetnénk! (a magánbeszélgetés elôtagja, illetve a maga személyes névmás határozóragos alakja); Nem akarok magán kívül lenni; Magához akarok térni (az utolsó két példa az azonos alakú személyes és visszaható névmás használatbeli keveredését mutatja).

2.3. Kiejtési homonimák

Leülök, nem álltatom (áltatom) magam; (A Fületlen fiú címû dalban): Fületlen fiú -- hiába mondanák, Elnyelné ôket a hallhatatlanság (halhatatlanság).

2.4. Hangsúlyeltolódás

Tágabban értelmezett azonosalakúságról van szó a hangsúlyeltolódáson alapuló homonimák esetében: az adott szót, kifejezést a szóhatárok önkényes kijelölése vagy a meglevô szóhatárok áthelyezése révén értelmes, egymással szerves kapcsolatban levô, szószerkezetet alkotó elemekre bontjuk (Grétsy, Anyanyelvünk játékai. Bp., 1974. 136). Példák: Tompika jó, ha ver! (< jó haver); Apuka, majszoljon! -- Jó, maj' szólok; Jé, a sün dörög (< sündörög); Tudja, mi vagyok én? Egy kan ász (< kanász).

Találós kérdésekben szórejtvényként: Mit mondanak azok a kéz nélküli zenészek, akik elôbb meg akarják édesíteni Bea nevû barátnôjük kávéját, majd föl akarnak venni egy hangszerszólamot magnóra? -- Megkínáljuk a Beát cukorral, a dallamot meg bejátsszuk orral; Mit mond az a pap, aki elmegy vendégségbe, de ott nincs hova leülnie? -- Hát, nem valami székes egy ház! (< székesegyház).

Szavak kiejtésbeli kontaminációja során létrejövô hangsúlyeltolódás: Itt aztán se ki, se be, se nyô; (Evetke kettévágott laposelemet tart a kezében) Jaj, remegek a fél elemtôl!.

3. Hasonló hangzású szavak

Ezt a kategóriát igen tágan kell értelmeznünk az abszurd humor nyelvi forrásait tárgyalva. A hasonló hangzás általában összetett szavakban és állandósult szókapcsolatokban megjelenô formája úgy eredményez humoros stílushatást, hogy az elô- vagy utótag, illetve a szókapcsolat elemei felcserélôdnek egy, az eredetitôl hangzásban csupán egy-két hanggal eltérô, de jelentésében teljesen különbözô szóval, és az így keletkezett összetett szó vagy szókapcsolat beleillik a konkrét szituációba.

3.1. Összetett szavak

Összetett szavak elôtagja változik: bôrfûrész, kombinéfogó, satubbi (szerszámok); (Pista és Margit egy sínszakaszt tartanak az ölükben, és a színházról beszélgetnek) Ez a mi síndarabunk. Mondta a rádióban a Sínkomikus Imre, hogy fontos a jó síndarab. Egyéb példák: lótündér, ránctalpas, kocsonyatanú.

Az utótag változik: (Besenyô úr kikapja az újságot az öreg kezébôl úgy, hogy annak egy darabja az öreg kezében marad) Sajtószakadtság!; Anyád a slágerlusta; Margit, szép vagy. Kicsinosítunk, aztán olyan leszel, mint egy szexgomba; Játsszunk szembeköpôsdit!; (Besenyô úr köp egyet, a szoba másik felében összedôl egy szekrény) Táguljon innen, mert én keményköpésû vagyok!; Ha elmegyek a fogyótúra, van reménysudár?

3.2. Állandósult szókapcsolatok

A hasonló hagzású szavak felcserélése vezet nyelvkomikumhoz a következô példákban: (Besenyô úr rántottát dob egy székre) Egyed, Evetke, tojásos hokedli!; Margit, te fogalmi dugóba keveredtél; (Az öreg nyerít, majd Irénnek udvarol) Erôt nyerítek! Vergôdjünk zöld ágyra!; (Az öreg egy cserepes virággal a kezében kóvályog) Forog velem a virág.

3.3. Népetimológia

Ide sorolhatók azok a népetimológiaszerû szándékos szóferdítések, amelyek értelmetlennek tûnô hangsorokat (idegen szavakat) tesznek többé-kevésbé értelmessé hasonló hangzású szavak segítségével: (tornádó >) orrnádó, (szódabikarbóna >) hajdúbiharbóna, (everybody >) evribodri, (playboy >) pléhboj, (hepatitis >) hepajtitisz, (logaritmus >) lóg a ritmus, (Evetke fölemeli az asztalt, elvinné, de az öreg rászól) Asztala vissza! (< Astala vista); (ketchup >) Kell csöpp?; Mi ez rajtad, vasing, ton? (< Washington).

3.4. Szótévesztés

Hasonló hangzású, de különbözô jelentésû szavak összekeverése: (Besenyô úr itatja Margitot) Még egy kis ivadék a végére! (Margit tiltakozik) Tudod, hogy én csak egyívású vagyok; (Besenyô úr egy hússzeletet nyiszatol) No, te bántott hús! Most majd a szájamban megrágalmazlak.

4. Szólástorzítások

Az abszurd humor nyelvi összetevôinek legfontosabb rétegét a nyelv kész elemei, az állandó frazeológiai fordulatok (a megbonthatatlan szerkezetû szólások, közmondások, szállóigék, illetve a közhelyek) alkotják. E frazeológiai egységek elemeit azonban a L'art pour l'art Társulat szerzôi mással cserélik fel, vagy összekeverik más klisével, átvitt jelentésüket szó szerint értik stb., ezáltal a szólásokat eltorzítják, elferdítik (l. Nagy Ferenc: i. h. 19). Már az elôzô pontokban is esett szó a szólásokról, de érdemes külön fejezetben tárgyalni a szólástorzítások egyéb módjait, hiszen ezekbôl az elferdített frazeológiai egységekbôl épül fel az abszurd jelenetek nagy része, és (a logikai képtelenségek és a groteszk mellett) nyelvileg ezek teszik sajátossá, a hagyományosnak nevezett humortól nagymértékben különbözôvé az abszurd humort. A torzítás megsemmisíti a szólás legfontosabb jellemzôjét, hogy nem közvetlenül a tárgyi valóságra vonatkozó szavakkal fejez ki valamilyen mondanivalót, hanem egy nyelvi kép közbeiktatásával (l. O. Nagy Gábor: i. m. 13), illetve a hagyomántos közmondásokkal szemben az "abszurd közmondások" nem fejeznek ki semmilyen észrevételt, általános érvényû igazságot. A szavak konkretizálódnak, vagy csupán semmihez sem köthetô, jelentés nélküli, semmitmondó szóhalmazt alkotnak (lásd késôbb: Halandzsa).

4.1. Klisék megváltoztatása szócserével

Elsôsorban hasonló hangzású szavak helyettesítik az eredeti szóalakot.

Közmondások: Káposztára tésztát sose bízzál!; Többet ésszel, mint e nôvel; Sólet helyébe sót várj!; Vastyúk is talál szeget; Tésztaság fél egészség; Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa.

Szólások: Én olyan frigid vagyok, hogy csak hûlni jár belém a lélek; Az ne beszéljen, akinek se szeri, se szája; Mi van, Margit, égett a kezed alatt a hurka?; Jól tudod, hogy nem szeretem, amikor ordít a szádba szorult féreg!; (Az öreg belelép a zsírosbödönbe) Fél lábbal a zsírban vagyok; (Besenyô úr egy csontkezet ráz) Kripta kezem, nem disznóláb.

Szállóigék: (A remegô térdû öreg felkiált) És mégis rozoga Föld!; Távozz tôlem sántán!; Vaktába dicsérd a napot, különben csapok papot!; A kocsma el van vetve.

4.2. A klisékben szereplô szavak átvitt jelentésének konkrét értelmezése

Ennek jellemzô módja a kifejezés szavainak téves ragozása: Végezetül kilehelem a lelkedet; (Anti bácsi "udvarol") Kígyót melengetnék a kebleden; Most aztán vásárra viszem a bôrödet; Indulj a versenyen, különben szöget ütök a fejedbe!; ...most majd mindenbe beleütöm az orrodat; Táplálkozzál, mert felkavarom a gyomrodat!; Te ne hacacárézzál, mert leveszem rólad a kezedet!

4.3. Egyedi szólások

Sajátos, egyedi szólás(hasonlat)ok létrehozása történhet téves mondatkapcsolással: Úgy dôl majd az anyagiak, mint a vakablak; Tehetségesek vagyunk, mint tehénen a gatya; Úgy félek, mint Makó Jeruzsálemtôl; Maga olyan ártatlan, mint egy hová menô kisnyulacska.

Fenyegetést kifejezô egyedi szólások: Ne menjél eseményszámba, mert nyélbeütlek!; Ne alakoskodjál már se bú, se bá, mert felmászatlak az uborkafára!; Ne legyél már olyan hernyó, mert beraklak a lárvaházba!; Tudsz te urduul, mint az almásderes.

4.4. Közhelyek

Hernádi Miklós megfogalmazása szerint a közhelyek "azok a megállapítások a mindennapi érintkezésben, amelyek -- bármilyen konkrét szituációban hangzanak is el -- teljességgel közkeletûek, nélkülözik az egyéni lelemény pecsétjét, nem tartalmaznak jóformán semmi információt a konkrét helyzetre vonatkozóan" (Közhelyszótár3. Bp., 1995. 12). Olyan kész nyelvi egységek ezek, amelyek nem "díszítik, hanem fölöslegesen hosszadalmassá teszik beszédünket" (O. Nagy i. m. 18). A közhely hasonlít a szóláshoz, de nincs stilisztikai értéke, nem késztet gondolkodásra, semmi újat nem mond, "lapos általánosságba fullaszt egy meginduló gondolatfolyamatot" (O. Nagy i. m. 19). Az efféle elcsépelt, semmitmondó kifejezésekre számos példát találhatunk az abszurd humorban.

Köznyelvbôl származó, az emberi kapcsolatokra, a mindennapi életre vonatkozó közhelyek:

Szelerem, szelerem, tiszta szelerem,
A szeleremben hazudni nem szabad.
Szelerem, szelerem, boldog szelerem,
Az ôszinteség alapfeltétel. (Érzelmi dal)
A Mai történet címû jelenet párbeszéde mindvégig semmitmondó közhelyekre épül:
-- Ebben a rohanó világban olyan nehéz boldogulni.
-- Az a fô, hogy semmi baj ne legyen, és, hogy mi szeressük egymást. ...
-- Nem is tudom az életemet elképzelni mással.
-- Érdekes, hogy a kapcsolatunk azután is ugyanolyan felhôtlen maradt, hogy összeházasodtunk. ...
-- A mi kapcsolatunk a kölcsönös megértésre és szeretetre épül.
A szerzôk maguk is alkottak olyan lényegtelen, információt nem hordozó, közhelyszerû kifejezéseket, amelyek, bár nem közkeletûek, hiszen egyedi alkotások (az "egyéni lelemény pecsétjét" nem nélkülözik), mégis a közhelyek közé sorolhatjuk ôket. Sôt, némelyik a közhely paródiája azáltal, hogy a létezô nyelvi klisé tartalmi ürességét, ha lehet, még tovább növeli, vagy értelmetlensége miatt válik felesleges nyelvi elemmé: Egyet kell megkérdezni: hogy felrôl le vagy lerôl fel; Egyet mondok: más ne mulass!; Bármit meg lehet fogalmazni, bármit meg is szoktak; Mindig azt mondom, amit én; Nekem addig fáj a lábam, amíg meg nem gyógyul; Én addig vagyok ideges, amíg meg nem nyugszom; Lehet, hogy buta vagyok, de okos nem; Én már nem vagyok a régi, de új se.

4.5. Egyéb állandósult frazeológiai fordulatok

Dalok, mesék, mondókák játékos eltorzítása: Csavard fel a szörnyeket!; Az a szép, az a szép, akinek a zenegép; Mint a mumus fenn a fán; A hulla az egy pelyhes, fehér hó?; Korán reggel rokkant a rigó; Aki bújt, aki nem, hetyeg; Horror, hol, nem volt...

5. Eufemizmus, kakofemizmus és nyelvi tabuk

A mindennapi beszédben sokszor elôfordul, hogy valamely dolog, fogalom nevét nem mondjuk ki, hanem helyette enyhítô, szépítô szót vagy kifejezést használunk.

Idegen szavakat: Evetke, neked molett a sziluetted.

Gyermeknyelvi szavakat:

A bombanô az csupa titok,
Senki se látja, ha kakilok,
A bombanô az gyönyörû szép,
ha púzok, naivan nézek szét. (Bombanô)
Körülírást (ismét az anyagcsere-folyamatokról):
Beleim tömlôin végighömpölyöghet
hurka alakúvá képzett maradéktok,
s nemsokára végül együtt ünnepeljük,
megnyitván kapumat, dicsô zuhanástok. (Csirkecombok)
Vannak olyan témák, amelyekrôl kettônél több emberbôl álló közösségben nem beszélhetünk, de ezek egy része megengedett lehet két, egymással szoros kapcsolatban levô ember között. Szigorúan tabunak számít a szexualitás (l. Szende i. m. 116-8), különösen a homoszexualitás. Ez a témája az Izgató, forró, déltengeri szenvedély címû jelenetnek, melyben az eufemizmus képes kifejezésekben, körülírásban valósul meg:
-- ... alhasam fürge munkását tegyem könyökhajlatodba-e?
-- Hát akkor én légkalapács-megszégyenítô igyekezettel érkezzek-e emésztôcsatornád hátsó, izmos kapujába?
-- Én pedig nagy hevületemben firtassam-e bugyogód zömök lakóját? ...
-- És utána hancúros kedvû, síkos anakondámmal hagyhatok-e maradandó ajándékot köldököd emlékkönyvében?
Ugyanebben a jelenetben az elhallgatás is az eufemizmus eszközévé válik: Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon.... A humor a rejtegetô meg nem nevezés és a nyilvánvaló tartalom között feszülô ellentétbôl fakad.

A tabu témák, illetve a nyelvi tabutörés állandó eleme a humornak, és az abszurd humor is kihasználja a tilalmak megszegésének meghökkentô hatását. A nyelvi tabutörés egyik eszköze a kakofemizmus, a "rosszabbító kifejezéseknek, azaz a semleges és közömbös hangulatú szavak helyett durvábbaknak, brutálisabbaknak a használata" (A magyar stilisztika útja. Szerk. Szathmári István. Bp., 1961. 460). Társalgás közben, megszólításként (a legtöbb kifejezés egyéni szóalkotás, ebbôl eredô egyszerisége, szokatlansága nagyon expresszív): Mocsoklavór, az vagy; Inkább hagyjál békén, te vagon szar!; ...te ormótlan térdekalácsás, sápkórbelû, nyakanyalottas fertelem; Hát most mit mondjak ennek a patkánynak? Kell a francnak egy ilyen nyákbödöntôl a virág; Hallod, te faragyú?; Te állat! (Imre és Amália); Pirmitív állat, baromhülye! (Hûvösvölgyi koketta). Egyéb példák: Mindenkinek az anyja valagát! (Kutya bácsi székfoglalója); Mássz csak inkább el, éld le kis szaros életed! (Bogárdal).

6. Tulajdonnevek

A névkomikum az irodalomban régóta jelen van. A szereplôket jellemzô beszélô nevektôl kezdve az idegen, furcsa hangzású neveken át, Karinthy látszólag beszélô, de csupán játékos, atmoszférateremtô, hangulatkeltô névadásáig sok példát találhatunk a humoros elnevezésekre (Szalay Károly, "Elmondom hát mindenkinek". Kossuth Kiadó. 1983. 95). Az abszurd humor is használja a komikus névadás hagyományos eszközeit, ezekre azonban csak néhány példát találhatunk, de azokban is az abszurd humorra jellemzô képtelenséget, ellentmondást fedezhetjük fel.

6.1. Furcsa hangzású nevek

A köznyelvben nem létezô, a szerzôk által teremtett személynevek, amelyek hangzásukkal keltenek komikus hatást: Pandacsöki Boborján, Tompika. Az Evetke nevet is ide sorolhatjuk: ez a név létezô, hivatalos magyar utónév (Ladó János, Magyar utónévkönyv. Bp., 1971. 48), jelentése az ôsi eredetû evet 'mókus' jelentésû szóból származik. Ez a jelentés a mai magyar köznyelvben azonban már nem ismert, és a hallgatók többsége inkább az evés szó valamiféle származékára asszociál ezt a nevet hallva (amit a nevet viselô kövér kislány igazol is).

A hangzás furcsasága, szokatlansága teszi nevetségessé a következô neveket: Mark /mark/, Bette /bette/, Joe /joe/, Rodgers /rodgers/ kapitány (Ûrutazás), ahol az angol neveket nem az angol kiejtésnek megfelelôen ejtik(/dzsó/, /rodzsersz/ stb.), ahogy azt elvárnánk, hanem a nevek helyesírását követi a kiejtés.

6.2. Jellemnevek, beszélô nevek

Köznévbôl keletkeztek a következô tulajdonnevek: Igazságos Izom Tibor (Volt, nincs róka)neve jellemzi viselôjét, aki egyrészt a népmesékben szereplô bölcs, igazságos és erôs hôsök paródiája, másrészt napjaink jellemzô figurája, az "izomagyú" body builder képviselôje, akire nem az igazságosság, inkább az izmok, az agresszivitás jellemzô. A Besenyô név hangzása, illetve napjainkban a szóhoz kapcsolódó kissé pejoratív jelentés egy hangoskodó, pöffeszkedô, durva embert idéz, mint amilyen viselôje, Besenyô István.

6.3. Hagyományos keresztnevek

Az abszurd humor névkomikumának lényege a hagyományos keresztnevek és becézett alakjaik használatában rejlik. Ezek a nevek sem hangzásukkal, sem jelentésükkel (legtöbbször elhomályosult, ma már ismeretlen ezeknek a neveknek az értelme), sem pedig a bennük rosszul felfedezett jelentéssel nem keltenek humoros stílushatást, hiszen a magyar névadásban hagyományos, elfogadott és megszokott, mindenhol és mindenki által ismert és használt, még csak nem is ún. divatos (vö. Nyelvi divatok. Bp., 1985. 216-22) keresztnevekrôl van szó: Besenyô István, Pityu, Pista, Margit, Antal, Anti bácsi, Irén, Irénke. Humoros hatásukat éppen a köznapiság, a köznyelvi közömbös stílusárnyalat adja. Zlinszky Aladár szerint a nyelvkomikum ellentéten alapul, "azaz a beszédnek más alakulása, mint amit a dolgok rendje szerint vártunk" (A magyar stilisztika útja. 172). Nyilvánvalóbbá válik ennek az ellentétnek a hagyományos nevek humoros stílushatására vonatkozó jelentése, ha a Szétszaggatta címû abszurd mesében szereplô királylányok és királyfik nevére gondolunk: Emese, Réka, Anikó, Péter, Sándor, István és János, vagy az Udvarlási jelenetben szereplô Imrére és Amáliára. Nevetünk ezeken a neveken, bár a hétköznapi nyelvhasználatban semmi humoros nincs bennük, de a mesékben megszokott és általunk elvárt hagyományos névadás, illetve egy fennkölt érzelemrôl szóló jelenetbe illô nevek helyett hétköznapi, közömbös, a becézést is mellôzô nevekkel találkozunk. Ez a fajta névadás felidézi a napjainkban divatos televíziós vetélkedôk mesterkélten bizalmaskodó keresztnéven szólítási szokásait, és ez hozhatja létre, ha nem is az egyes nevekhez, de a megszólításhoz fûzôdô ironikus, esetleg gúnyos hangot, stílusárnyalatot. Egy-egy névhez a köznyelvben is kapcsolódik némi tréfás, gúnyos hangulat: Amália, Béla (ez utóbbiról egy kis "vers" is született: De szeretnék Lajos lenni, nem pedig Béla, aki vagyok, hanem Lajos, amely híven tükrözi az abszurd humor sajátos versalkotási módját), de a többi keresztnév csak az abszurd szövegekbe helyezve kelt tréfás, humoros hatást.

6.4. Játék a tulajdonnevekkel

A címek, a személy-, intézmény- és földrajzi nevek esetében is megjelennek a szójáték, a szótorzítás különbözô típusai.

Idegen tulajdonnév magyarítása, népetimológia: Barbár Streisand, Brigitte Barom, Lotyóbrigida, Ringyó Starr, Szilveszter Szalonna, Vadonna (köznév és tulajdonnév kontaminációjával: vadon + Madonna), Túrósmiths.

A nevek hasonló hangzású szavakkal való helyettesítése, konkretizálása: Kislányom, te úgy hasonlítasz, mint gyermekkorában a csecsemô Pista bácsi; (Besenyô úr pezsgôvel a kezében) Én vagyok a pezsegô Pista bácsi; Legyünk vándorszínészek, mint a Petôfi Sátor; Büdös mint a pálpusztai fiúk; Az anyu hiába hiszi, hogy a Kékszakállú herceg várja; Akkora pofont kapsz, hogy elszállsz Lotaringiába!. Olykor a név helyettesít egy szót állandósult kifejezésben: Akkor igyunk! István, István!

Meghökkentô, képtelen intézménynevek (egyedi szóalkotások): Egyesült Vérhas- és Gümôkórgyár; Gyermeksintér Szolgálat.

7. A szókincsréteg stilisztikája

"A szóhangulat gyakran táplálkozik a szavak stílus-, illetve szókincsréteghez kötöttségébôl. ... A stílusértéket az esetek többségében azonban inkább az adja, hogy egy szó saját stílusrétegébôl átkerül egy másik stílusréteg szövegösszefüggésébe. Az össze nem illôségbôl eredô meglepetés nagy stílushatású" (Szikszainé Nagy Irma, Stilisztika. Bp., 1994. 71). A kötöttségekbôl és keveredésbôl eredô humoros hatást az abszurd humor stílusparódiáiban láthatjuk.

7.1. Az irodalmi nyelv szókincse

Az irodalmi nyelvben használatos (illetve régies, a köznyelvben ma már nem használt) szavak, kifejezések a költôi nyelv stílusát parodizálják az abszurd költeményben:
Múlik a tél, és jô a tavasz,
És csíráznak mindenütt a magvak,
És rüggyel szórja teli mindenütt a fákat a Nap.
És a madarak? A madarak ej, de csiripelnek, hogy csacsognak:
Kikelet! Kikelet! Kikelet! Kikelet!
Pezseg az élet! Pezsdülj Föld!
Pezsdülj világ, pezsdülj, pezsdülj! (Múlik a tél...)

7.2. Zsargon

Szakkifejezések megjelenése szépirodalmi szövegben:
Hallga csak!
Nem a beléndek lehû éj küldi ránk lomha pillangó képében iszonyú mérgû ostorát?
Vagy a szél, mint egy rozsdás vastövis, tépi sebesre a levegô sápadt vásznait?
Esetleg kékellô lábnyomom e földi porban messze csörgedezô patakként fürdeti juharfa képében megbúvó éjjeli árnyak süvöltô jajszavát?
...vagy ez csak a forróvíz-visszatérôvezeték a fûtési ellenáramú vezetékhez? (Forróvíz-visszatérôvezeték a fûtési ellenáramú vezetékhez)

7.3. Argószavak

A társadalom lecsúszott elemei által, az elkülönülés szándékával létrehozott szókincsrétegbe tartozó szavak más stílusrétegbe kerülve váratlanok, meghökkentôek: Kell a francnak egy ilyen nyákbödöntôl a virág; Nem kamelom az ábrázatodat; Jaj, de jók a vonalaim, de baró a karosszériám (Imre és Amália).

Az ifjúsági nyelvben élô argószavak bizalmaskodó stílusárnyalata nevetségessé válik a fiataloknak szóló popmûsorok nyelvezetének, stílusának paródiájában: Kukucs! Háj evribádi! Egy cuki kis szilveszteri popparádét fogtok látni; Fúú, olyan dögösek, öcsém!; Csajok, ami most jön, attól összefolyik a szátokban a körömlakk!.

7.4. Neologizmusok

A szerzôk egyéni szóalkotásai alkalomszerûek, nem válnak közkeletûvé, egyszeriségük miatt fontos szerepük van a nyelvi humorban. Sokszor szokatlan vagy hibás szóalkotási módok útján jönnek létre.

Igekötôk szokatlan vagy rossz használata: benépszerûsödünk, felharagszom, elkérdezi.

Téves nyelvi elemzés: ...téged megvizsgál az urológus, engem meg a hölgyológus.

Szavak kontaminációja: orángutánfutó, lámpalázadás, táború.

Szóösszetétel és szokatlan szóképzés keveredése: bôremegereszkedettes, megkomolyzenezongorásította, megbetegszelesedünk.

Egyedi szóalkotások, szóösszetételek: kiveckölôdött; nyelvem nyálba nyaldoklik a számba; kolbász- és hurkológiai egyemegi docens.

Egyedi fogalmi neologizmusok idegen szavakból (a köztudatban nem létezô fogalom, tárgy megnevezése): biorobot; gerontopresszionátor, protonágyú, idôplazma (Ûrutazás).

7.5. Idegen szavak

Sokszor az idegen szó alakjának vagy jelentésének nem ismerése, a szó helytelen használata a nyelvi humor forrása: Nem akarok konfruktálódni. Nekem többet ér a rezidencia bármiféle huzakodásnál; Hátrább a vicaverzával!; Mindig étkezés elôtt és után között van az evés. Jómagam e szerint korrigálok; De én megôrzöm az erényemet saját szuverén privilégiumoménak.

Nyelvkomikum keletkezik, ha az idegen szavak nem illenek bele az adott szöveg stílusrétegébe. Az argó elemekkel tûzdelt társalgási stílusrétegbe kerülô, ott választékosnak számító idegen szavak váratlanságukkal, oda nem illôségükkel keltenek humoros hatást:

-- Nézzen oda! Nékünk kacag az ég!
-- Az ég? Te bôremegereszkedettes, posztosnyálú fekély. Hát kinek kell a te eged? Legyél már reális!
-- Ha pedig tudná, hogy hoztam önnek ajándékot. ... Tudja meg, hogy hoztam önnek ajándékba óriás keresztrejtvényt, hogy fejtse meg.
-- Hát így már mindjárt szeretlek. Mókuska, kedves lovagom, te nyalka dalia, hát teljesen revideáltam a nézeteimet. ... Megosztom veled a feminin bájamat. (Imre és Amália)
Sporttudósításban megjelenô idegen szavak: A versenyzôk most térnek át a szeretet tárgyi manifesztumairól a gesztusokra. ... a kék (versenyzô) teljes egzisztenciáját dobja oda a következô pontért (Szeretet verseny).

III. A SZINTAKTIKAI SZINT ÉS A MONDATON TÚLMUTATÓ STILISZTIKAI ESZKÖZÖK

Minden nyelvi-stiláris elem valójában a mondatban jut szerephez, ezért külön kell vizsgálnunk a mondat felépítésében részt vevô alaktani elemek, mondatrészek, a szórend, a mondatszerkezetek, valamint a mondat szemantikájának szerepét. Az abszurd humorban legtöbbször a nyelvtani szabályok megszegése, a hibák hordoznak magukban sajátos stilisztikumot.

1. Grammatikai variánsok: a tô- és toldalékvariánsok stílusértéke

1.1. Tôváltozatok

A köznyelvben használt tôváltozatoktól való eltérés, illetve a szótövek toldalékoláskor keletkezô változatainak mellôzése (és az így létrehozott hosszabb szóalak) népies vagy archaikus hatást kelt, de eltérô stílusrétegbe kerülve nevetségessé válik: Én azonnal elaluszok; Szégyellettem magam; ...idô erre nem maradott; partnerkapcsolatra célozok; háromszázezeret; Adja ide a Margitmódosító-eszközöt. Tautológiás alak: mindnyájójuknak.

1.2. Hibás toldalékolás

Ebben az esetben elsôsorban a hibázás ténye (a téves rag-, illetve képzô használat) jelenti a nyelvi humort: Hosszasan tanulmányozódtam az ide vonatkozó szakirodalmat; Szuahéli nyelvül is tudok; Boborján, most a szerelembe beavatkozlak (ez utóbbiban a szótévesztés is erôsíti a humoros hatást); mindnyájójuknak; Én megôrzöm az erényemet saját szuverén privilégiumoménak.

1.3. Téves ragelvonás

Néhány szavunk alapalakjának végzôdése egybeesik egy-egy rag alakjával. Ezt az egybeesést is kihasználja az abszurd humor a nyelv által nyújtott lehetôségek közül: a mondatban a szó alapalakját használják ragozott alakként, és nem kapcsolják "fölöslegesen" a szóhoz a különféle ragokat. Például: Ki kér egy kis desszert?; ...megírták a jelenet, megesszük a sajt, ha hideg van, fölvesszük a kabát; Színpadra várom a társulat! (a tárgy ragjának ezt a fajta megjelenési formáját Galla Miklós el is nevezte "automatikus tárgyeset"-nek). Téves ragelvonás más ragokkal is elôfordul: Lemennek a katakomba; ...magára bíznám az ingyom-bingyom.

1.4. Hiányzó ragok, jelek

A toldalékok hiánya erôsíti az abszurd elôzô pontban tárgyalt "fölöslegesen" nem ragozó tendenciáját: ...kicsi biorobotról beszélünk vagy nagy?; Boborján hívott az edzôterem; De ha fôorvossal járnék, nem fáj mindenem.

1.5. Toldalékváltozatok

Tudományos szövegben furcsán hat a feltételes mód régies, népies alakja: ...már-már homo sapiensnek gondolhatnók ôket, ha nem tartanók szem elôtt azt a tényt, hogy az ember elnevezés mögött bizonyos értelmi, intellektuális képességek egyidejû jelenléte kívántatik meg (A nô)(a magyarban idegenszerû, de már kiveszôben levô, hivatalos stílust idézô szenvedô igealak is nevetésre késztet szokatlanságával).

2. Szórend

A magyarban kötetlen a szavak sorrendje a mondatokban. Szabadon használja ezt a kötetlenséget az abszurd humor: a mondatok sokszor csupán egymás mellé rakosgatott szavak halmazává válnak, szinte értelmetlen, összefüggés nélküli szócsoportokat alkotnak (lásd késôbb: Halandzsa). Humor forrása a szórendi kötöttség szabályainak megsértése: ...alhasam fürge munkását tegyem könyökhajlatodba-e?.

3. Mondatok egybeolvadása

A szavakhoz hasonlóan mondatok kontaminációjára is akad példa: Másfél órája kiküldtük az öreget egy ideje. Ez a mondat tulajdonképpen két különálló mondat egymásba csúsztatásával keletkezett: Másfél órája kiküldtük az öreget + Kiküldtük az öreget egy ideje. A mindkét mondatban ugyanolyan alakban és funkcióban szereplô szavak lehetôvé teszik a "takarékos" nyelvi kifejezésmódot, hiszen a közös elemeket nem kell még egyszer kimondani, de ez egyben fölösleges szószaporítás is, mivel új információt a mondat második fele nem hordoz. Egyéb példák: Ezt kérdezted három perccel ezelôtt belezavarodtál; Hamarosan jönnek a vendégeket várok.

4. A mondatok kifejtettsége vagy kifejtetlensége

Ebben a pontban a mondatszerkesztés, a megfogalmazás formai hibái szerepelnek: az abszurd humor fontos forrása a pongyolaság -- mind a szûkszavúság, mind a bôbeszédûség --, hiszen az abszurd lényegéhez tartozó érthetetlenség, értelmetlenség, kétértelmûség ezekkel az eszközökkel könnyen megvalósítható.

4.1. Szûkszavúság

Humor forrása lehet, ha kevesebbet mondunk annál, amit ki akarunk fejezni, vagy amennyire a hallgatónak szüksége lenne ahhoz, hogy pontosan megértse mondanivalónkat. Így válik komikussá a Lektor magyarázata az anakronizmusról: Itt a versben súlyos anakronizmus, más szóval idôzavar van. Talán rávilágítanék konkrétan is, hogy hol van ez a bizonyos idôzavar ... Idézném a kritikus sort: "Ma már csak büdös ô" ... mert a "ma már", arról lehet tudni, hogy az csakis a jelenre vonatkozik, szokták is mondani például, hogy: "Ma már valami...". Na de rögtön utána jön az a szó, hogy "csak", ugye, hát a 'csak' meg mint fogalom, az nyilvánvaló, hogy az ókori kultúrákban is jelen volt. Például már a régi görögöknél is elhangzott ilyesmi, mondjuk, hogy: "csak egy" vagy "csak kettô". Sôt, még kérdô jelleggel is mondtak ilyesmit, hogy: "Csak kettô?".

Ellipszis: az odaérthetô szó vagy szavak elhagyásával töredékesen fejezzük ki magunkat, de a hiány egyben célzást is jelent, és ez a humor alapja ebben az esetben: Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon...

Gondolatkihagyás: a közlés szempontjából fontos mondatrész kimarad vagy kifejtetlen marad, és így a vers homályossá vagy szabadon értelmezhetôvé válik:

A csehek.
A románok pláne.
Ki ne felejtsem a lengyelt!
És a bolgárok? Hát persze.
Meg mink is. Na meg a német.
Ki így, ki úgy, de azért mind, mind.
Bizony. (A csehek)
Szabatosan fogalmaz a "költô" a következô versben, mégis kevésnek érezzük azt, amit mond:
Anyám, aki már öreg, olyan, amilyen.
Volt fiatalabb is, olyan, amilyen.
Egészen kisgyermekként is -- persze ekkor még nem volt az anyám -- olyan volt, amilyen.
Most aztán itt tegyél igazságot... (Anyám)

4.2. Bôbeszédûség

Mindennapi beszédünkben nemcsak a szûkszavúság számít hibának, hanem a szabatos nyelvi kifejezéssel szemben a bôbeszédûség, a szószaporítás is. Az abszurd humor gyakran él a felesleges szószaporítás, a túlzottan körülményes megfogalmazás és az ebbôl eredô indokolatlan bonyolultság váratlan, meghökkentô hatásából származó nyelvi humorral.

A körülírás -- egy egyszerû, mindenki számára egyértelmû dolog felesleges, definíciószerû magyarázata-- és az általa keletkezô mellébeszélés válik nevetségessé a következô Kérdés címû jelenetben:

-- Miki!
-- Tessék, Robi.
-- Kérdezhetek valamit?
-- Tôlem, Robi?
-- Hát, amennyiben te testesíted meg azt a személyt, aki készséggel rezonálna az én felvetésemre, akkor tôled, Miki. Feltehetem a kérdést, Miki?
-- Te, Robi?
-- Hogyha nevem hallatán én vagyok az, aki neked beugrik, akkor igen, én. Kérdezhetek valamit, Miki?
-- Tehát arra gondolsz, hogy egy ilyen kíváncsi hangsúlyú mondattal ruháznál fel, és, ugye, idôrendben úgy képzeled, hogy elôbb tennéd fel te a kérdést, és kronológiailag én utána referálnék rá számodra? Így gondolod, Robi?
-- Látom, már kezded kapizsgálni, Miki, hiszen ha te elôbb válaszolnál, mint ahogy én kérdeznék, akkor fennállna annak a veszélye, hogy válaszod ugyan helytálló lenne, de egy egész más kérdésre vonatkozna, mint amit én akartam föltenni. Így szekvenciálisan valóban, hadd tegyem fel elôbb én a kérdést, és azután válaszolj te. Jó, Miki?
-- Tehát tulajdonképpen egy adathalmaz újdonsült, boldog tulajdonosává szeretnél válni általam, mégpedig oly módon, egy firtató célzatú nyelvi formulával keresnél meg, és én ennek tudatában biztosítanám részedre az áhított tényanyagot aktuálisan, erre gondolsz, Robi, jól értem?
-- Igen, Miki, különös tekintettel arra, hogy a dolog egyik felével, a kérdéssel, teljesen tisztában vagyok, csak a másik fele, a válasz az az ötven százalék, amely hiányként jelenik meg szellemi háztartásomban. Így akkor kérdezhetek valamit, Miki?
-- Tessék, Robi, kérdezz!
-- Milyen mûsorszám következik?
A humor forrása tehát ebben a jelenetben az ellentét az utolsó, rövid, tömör, a lényegre vonatkozó kérdés és az ezt megelôzô, a kérdés és válasz fogalmát tisztázó hosszú, bonyolult mondatok között.

Ebben a jelenetben is találhattunk példát olyan ún. hézagtoldó vagy töltelékszavak, illetve céltalan közbeszúrások (például a megszólítások állandó ismételgetése; hát, ugye, ilyen stb.) használatára, amelyek tartalmilag semmit sem mondanak, csak lelassítják a szöveg menetét, elnyújtottá teszik a párbeszédet. Hasonlóképpen kezdôdik az a párbeszéd, amely arról szól, hogy Hogyan alakult a L'art pour L'art Társulat:

-- Te Andris, figyelj, Andris! Mi lenne, Andris...
-- Jó, figyelek már, Miki, már figyellek, hallak, hallom, amit mondasz. Hogy mondod?
A szükségtelen szóismétlés szinte az érthetetlenségig bonyolítja a mondatot a Jelenetek a költô életébôl címû színházi est konferanszaiban:
Szeretettel köszöntöm önöket a költô elsô önálló estjének Márvány termi momentumán, amely Márvány termi momentumot azért illesztettük be egyéb, nem Márvány termi momentumok közé, hogy az egyéb, nem Márvány termi momentumok mûvészeti csillagugrását megneszelô, és azóta ellenállhatatlan áradatban érdeklôdô mûvészetpártoló közönség mûvészetpártolását személyes jelenlétünkkel lehetôvé tegyük. ... hiszen a Költôt az univerzalitás érdekli, az univerzum univerzalitását kutatja, és önnön univerzalitásán keresztül leli.
A túlzott expresszivitás képzavarhoz vezet, dagályosságot eredményez:
Természetesen megértjük a közönség fokozott odaadását produkciónk iránt, hiszen oly értékes mûvészi aranyfedezetet építettünk be ebbe az estbe, és mindezt oly briliáns szakmai ügyeskedéssel tupíroztuk fel eddig még soha nem látott gigászi poézismonstrummá, hogy néha már-már magunk is meglepôdünk hozzáértésünk ilyetén való megigazulásán. ... Tartsanak velem, kéz a kézben hatoljunk be a líra barlangjába, és ott a poézis sajkáján locsogjunk tova a szépségek tengerén!.

5. A mondatok szemantikájából adódó humor

Az abszurd irodalomról szóló fejezetben esett már szó az abszurd humor egyik sajátos jellemzôjérôl, a mondatok tartalmának logikai képtelenségérôl, lehetetlenségérôl. Nézzünk most néhány példát ezekre:

5.1. A hely képtelensége

A jövöben játszódik az Ûrutazás címû jelenet, de a jövô elôre nem látható technikai vívmányaival is elképzelhetetlen, hogy az ember valaha eljut a következô helyre, mivel az nem vagy nem olyan formában létezik, ahogy az a jelenetbôl kitûnik:
...
Joe: Gyerekek, épp most vagyunk a világegyetem felénél. Az ott egy galaxis. Nem, Mark?
Mark: De, Joe. Ez már android lakta terület. Foglaljuk el! Régóta vágyom én az androidok mezonkincsére már. És maga Rodgers kapitány is?
...
Joe: Hoppá, azok ott már a Göncölszekér fényei. Vigyázzatok, nehogy túl gyorsan menjünk, mert az veszélyes lehet!
Mark: Aktivizáld a fékezômezôt!
Rodgers kapitány: Jó.
Joe: Halló, Föld. Itt a Vasparittya 3. Megközelítjük a Göncölszekeret.
Mark: Jobbról kerüljük ki szerintem.
(ütközés hangja, egy ló nyerít, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Jaj, nekimentünk a Göncölszekérnek!
Joe: Rosszul számítottad ki az ívet, Mark.
Mark: Én? Hát én a Rodgers kapitánytól kaptam az adatokat.
(ütközés, nyerítés, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Megint nekimentünk.
...

5.2. Az idô képtelensége

A múlt, a jelen és a jövô keveredik a következô párbeszédben:
-- ... minden bizonnyal a közönség meg fog nekünk szavazni egy bizonyos bizalmat, tehát eleve szeretettel, várakozó hangulatban, pozitív várakozó hangulatban fognak beülni arra az elôadásra, amit majd mi megcsinálunk, majd jövôre, '86 tavaszán, és akkor az már csak rajtunk múlik, hogy jó legyen a mûsor.
-- Most '85 van, Miki?
-- Igen, most van '85 vége, decemberben.
-- Ja, tényleg, tényleg, már látom én ... és pont ezt mondod.
-- Most pont ezt mondom, és majd jövô májusban fogjuk bemutatni. Most tudod, mi az érdekes, Andris?
-- Én tudom. Pont most nekem is az jutott eszembe, hogy pont most '85-ben beszélgetünk errôl, és közben már lehet tudni, hogy '93-ban el fogjuk majd mondani.
-- Szerintem jól jegyezzük meg ezt a beszélgetést!
-- Jól jegyezzük meg, hogy így alakult! (Hogyan alakult a L'art pour l'art Társulat)

5.3. Személyekhez, élettelen dolgokhoz kapcsolódó képtelenségek

Az abszurdban nem fontos, hogy a dolgoknak értelmük legyen, éppen ellenkezôleg: az értelmetlenséget, az irracionalitást hangsúlyozzák: Boborján hívott az edzôterem. Ô lesz az adott idô alatt a legtöbb japán kutya.; Bezzeg a te beleiddel Dunát lehetne rekeszteni.; (Csöng a telefon. A vonal túlsó végén Irén van, aki hallva, hogy Margit vette föl, nem szól bele) Nem szóltak bele. Biztos engem kerestek, csak megint nem voltam itthon.; képtelen "élelmiszerek": szenes bableves, gombfôzelék, sült oldalas Biopon-mártással, túrós buksza (Az ínyesmester ajánlata). A hirdetéseknek megfelelô stílusban és hangvételben elôadott reklámot a hirdetett "élelmiszer" és a hirdetô vállalat képtelensége teszi abszurddá:
Vásároljon ön is Vérhaskonzervet!
Ízletes, tápláló eledel. Kitûnô csemege az egész család számára.
Felnôtt, gyermek, háziasszony
Vérhaskonzervet fogyasszon!
Elkészítése praktikus: felnyitás után tegyük forró vízbe, és mindössze tizenöt perc elteltével tálalhatjuk, ízlés szerint rizs- vagy burgonyakörettel, négy személy részére.
Váratlanul jöhet vendég,
Vérhaskonzerv legyen mindég!
Jó étvágyat kíván az Egyesült Vérhas- és Gümôkórgyár!
A nyálon lôtt lány balladája egy Mary nevû lányról szól, a refrénben azonban a dalt éneklô férfi a következôket mondja (bár a "nyálon lövés" már önmagában is abszurd):
Én is egy nyálon lôtt lány vagyok,
Minden éjszakán errôl álmodok.
Bárcsak engem is nyálon lônének
Egy éjszakán vadnyugati emberek!

6. Halandzsa

Az Magyar értelmezô kéziszótár szerint a halandzsa: "1. Értelmes beszédnek ható értelmetlen vagy összefüggéstelen szöveg. 2. Zavaros, gyakran lódító, nagyképû fecsegés. Mellébeszélés" (504). A szó köznyelvi értelmezése pontosan illik a magyar abszurd humor leglényegesebb összetevôjére, az elsôsorban A Besenyô család élete jelenetekben hallható, sokszor torz, értelmetlen, "badar beszédre". "Tanulságos figyelembe venni a halandzsa, halandzsázik utóéletét, jelentésváltozatait a köznyelvben. Már 1924-ben, amikor a Nyelvôr egy jegyzete rákérdez, még az 'értelmetlen, zagyva', majd késôbb az 'üres fecsegés', sôt 'igazságot leplezô', 'nagyhangú beszéd' jelentés terjedt el, egyre inkább a 'mellébeszélés' jelentés és funkció lesz uralkodóvá, utalva a halandzsaszerû beszédnek egyáltalán nem 'nyelvi játék', 'gyönyörködtetés', hanem meghatározott beszédhelyzetben társadalmi funkciójú 'félrevezetés', 'fedôbeszéd', 'álcázás' jelentésére" (Szabolcsi Miklós: Kortárs. 1978. 3. sz. 469). Szabolcsi értelmezésével ellentétben a halandzsa az abszurd humorban nem a félrevezetést szolgálja. Ha a társadalmi funkcióját vizsgáljuk, az abszurd halandzsa szerepe a nyelv öncélú paródiája. Nem a nyelv értéktelenné, értelmetlenné válását leplezi le, az abszurd humor csupán játszik a nyelvvel, szabadon használja a nyelv nyújtotta lehetôségeket, hogy "különbözô szinteken parodizálja a kommunikációt: (I) a nyelv fonémáiból alkotott hangos áljel szintjén, (II) a hagyományos jelekkel alkotott álszavak szintjén, (III) az értelmes szavakkal alkotott álmondatok szintjén, (IV) a szabályos mondatokból álló nyelvi mû, az üzenet szintjén" (Világirodalmi Lexikon. IV, Bp., 1970. 160). A korlátok nélküli nyelvi játék egyetlen célja a kabaré mûfajának ebben a sajátos ágában a közönség megnevettetése.

A nyelvi humor elôzô fejezetekben tárgyalt elemei közül sok hozzájárul az abszurd humor értelmesnek tûnô, de mélyebb rétegekben jelentés nélküli, pusztán a szórakoztató nyelvi játékra épülô halandzsájának kialakításához: az értelmetlen hanghalmazoktól kezdve, a szótorzításokon, szójátékokon át, a valóságot elfedô képes beszéd, a szóvirágok, a klisék és frázisok, az üres magyarázkodás, a szórendi összevisszaság, az összefüggéstelen mondatok összekapcsolása mind, mind a mondat, a szöveg pusztán véletlenszerû szóhalmaz voltát sugallja. Például:

-- Általában és kulturálisan az ilyen tömegpszichózis ellenére kétlem, gátolom. Jómagam komponens vagyok ebben a témában, de azért a nincstelenségig is elmegyek.
-- Szerintem maga pont ezt akarta mondani. Az ön véleménye egy tekintélyes idôvallumban kalibrálható, sôt, a maga mondanivalója csupa arany állítmány.
A halandzsa másik formájával találkozunk A nyálon lôtt lány balladájában, amelyben a magyar nyelvû szöveg keveredik a némettel, de a németül elhangzó rész maga is halandzsa, hiszen, egymás mellé helyezett, grammatikailag nem kapcsolódó szavak alkotják:
A történetbôl véletlenül kihagytam egy részletet,
A nyálról akartam elmondani egy újabb érdekeset:
Mund was er Sie dafke sprizlich noch dazu geschlossen,
Ellentétben Hohenzoller spritzen sprutze um Morgen.
A halandzsa a bankszakmában használatos szakmai-hivatalos stílus paródiájának eszközévé válik a Bank-jelenetben:
Ehhez hozzájön kétszázkalaphuszonöt forint jutalék, plusz nyolcszázhuszongilisztahárom forint részesedési többlet. Az annyi mint huszonharmincezerháromezertapodtattízkettô. De ebbôl még lejön a pókos nyolcszáz, ami szidva egyszer, az marad a hetven.
Hasonlóképpen az értelmesnek tûnô, de zavaros, a politikai beszédek kiüresedett frázisait halmozó szöveg a politikai szónoklat stílusparódiája lesz a Kutya bácsi székfoglalójában:
Kedves emberek és fiatalemberek! Én nem árulok macskát, és nem leszek messze az alma a fájától. Eddig mások ették meg a kenyerem javát, de most én akarom politikailag elôtérbe hallatni a hangomat. Gyanúperrel élek. Minden pártnak megvan a maga baja. Vegyék tudomásul, hogy embere válogatja. Nem volt igazuk a másik pártnak. Például mondok egy példát: múltkor is csak azért mondták, hogy segítenek, mert hazudtak. Azért vagyok gyanús, mert ma minden ember a másiknak farkasa. Vegyük le a láncot! A szabadságnak nincsen párja! Jöjjenek a Szabad Kutya Pártba! Én is ott vagyok most. Én vagyok a fôvezér, aki nyerek. Vádaskodás ér, hogy ki vagyok vénhedve. Nem igaz. Sokszor az ellenség híveinek vagyok kitéve, de nem fogok juhászkodni, mindent megragadok. Idézek: "Másnak térkép e táj". Idéztem. Sokan akarnak fölibém kerekedni, de úgyis gyôzök, és vérszemet kapok. Jöjjenek a Szabad Kutya Pártba! Vonakodjanak a másik pártoktól! Kiabáljanak kígyót-békát! Hiába várják, hogy feledésbe merülök, de maguk csak tegyék a kezüket tûzbe miattam! Mindenkinek az anyja valagát! Ebben a szellemben búcsúzok. Jelszavam: A munkás nem cirmos cica! A viszonthallásra!

BEFEJEZÉS: AZ ABSZURD HUMOR HATÁSA

A L'art pour l'art Társulat által képviselt abszurd humort (de általában az abszurd humort) elsôsorban a fiatalok kedvelik. A Társulat mûsorai igen népszerûek: színházi elôadásaikon telt ház van, kiadott hanghordozóik hónapokig vezetik a magyarországi lemezeladási listákat, a rádióban és a televízióban egyre többször láthatjuk és hallhatjuk különbözô abszurd mûsoraikat. Nemcsak ebben nyilvánul meg azonban e sajátos mûfaj népszerûsége, térhódítása: az eredetileg az abszurd humorban keletkezett nyelvi elemek (szólások, egyedi szóalkotások stb.), illetve az abszurdra jellemzô nyelvi humor létrehozásának különbözô módjai lassan átszivárognak a köznyelvbe, elsôsorban a fiatalabb rétegek nyelvébe. Egyre többször idéznek egy-egy abszurd mondást (könnyû ezt megtenni, hiszen, mint láttuk, a mélyebb értelem nélküli klisék bármilyen szituációban alkalmazhatók), vagy az eredeti szólás, közmondás helyett annak elferdített változatát használják. Az abszurd humor szótorzításainak, szójátékainak hatására egyre több hasonló, játékos szóvicc születik, mint például: Mit csinál az ûrhajós, ha szomjas? -- Ûrkutatás (ûr-kutat ás); Mi az ûrhajós kedvenc dala? -- Az asztronóta; Mit tesz a pók, hogy legyen telefonja? -- Bemászik a sarokba, és telefonja; találhatunk példákat a köznyelvben keletkezett, szó szerinti értelmezésbôl és a konkretizálásból adódó humorra: A haja összetûzésbe került egy franciacsattal; Hogyan vegyük le férjünket a lábunkról?; Tótágnest (Tóth Ágnest) áll velem a világ, és még számos példa akad az effajta, eddig is létezô, de az abszurd humor hatására egyre szaporodó viccalkotásra. Az abszurd humor népszerûségét a fiatalok körében annak köszönheti, hogy mentes a kabaréra általában jellemzô politikát, társadalmat bíráló tematikától és hangtól, és inkább újfajta, nem politikai, hanem nyelvi mûveltséget (a nyelvi humorból származó poénok csakis így érthetôk meg), a furcsaságra, irracionálisra nyitott gondolkodást követel meg hallgatóitól. Az abszurd humor gondolkodásra késztet, hiszen a nyelvi torzítások, logikai képtelenségek állandó mûködésben tartják az elmét, az abszurd mûvek újbóli meghallgatásával pedig a nyelvi humor mind újabb és újabb rétegei fedezhetôk fel.

Az abszurd humor népszerûségét mutatja, hogy már a paródiája is megszületett, és egyre több kisebb, abszurd jeleneteket elôadó társulat jön létre. Ez a népszerûség pedig mindaddig fennmarad, míg az abszurd humor mûvelôi fantáziadúsan tudják felhasználni a magyar nyelv nyújtotta lehetôségeket.

FÜGGELÉK

A dolgozatban felhasznált abszurd jelenetek, versek, dalok stb. elérhetô forrásai:

L'art pour l'art Társulat: Vastyúk is talál szeget (CD és kazetta). PolyGram Hungary. 1995. Lila liba (CD és kazetta). PolyGram Kft. 1996.

L'art pour L'art Társulat Homepage: http://www.ceu.hu/~szitya/vastyuk/art4art.htm (Ahol nincs feltüntetve a forrás címe, ott a példák A Besenyô család élete jelenetekbôl valók.)

Az egyéb forrásokból származó felhasznált szövegek a következôk:

I. Hogyan jött létre a L'art pour l'art Társulat?

-- Te Andris, figyelj, Andris! Mi lenne, Andris...
-- Jó, figyelek már, Miki, már figyellek, hallak, hallom, amit mondasz. Hogy mondod?
-- Szerinted mi lenne, ha csinálnánk egy estet, amelyik tulajdonképpen a te verseidre épülne, és az lehetne a címe, hogy Jelenetek a Költô életébôl, Andris? Jó ötlet ez szerinted?
-- Te Miki! És ezt nem fütyölné ki a közönség, hogyha egy ilyen estet mi csinálnánk, és föllépnénk vele színpadon?
-- Nem, nem fütyülne a közönség akkor minket ki, mert, ugye, te híres beatzenész vagy, szeret a közönség...
-- Hogy mondod?
-- Tehát igen híres, jogosan híres beatzenész vagy...
-- Értelek, értelek... A végét mondjad!
-- Vagy...
-- És... akkor beszéljünk még rólam egy kicsit, Miki!
-- Persze, hát épp ezt akartam mondani, hogy amiatt, hogy te ilyen igen híres, méltán népszerû, híres beatzenész, híres vagy, ezért minden bizonnyal a közönség meg fog nekünk szavazni egy bizonyos bizalmat, tehát eleve szeretettel, várakozó hangulatban, pozitív várakozó hangulatban fognak beülni arra az elôadásra, amit majd mi megcsinálunk, majd jövôre, '86 tavaszán, és akkor az már csak rajtunk múlik, hogy jó legyen a mûsor.
-- Most '85 van, Miki?
-- Igen, most van '85 vége, decemberben.
-- Ja, tényleg, tényleg, már látom én ... és pont ezt mondod.
-- Most pont ezt mondom, és majd jövô májusban fogjuk bemutatni. Most tudod, mi az érdekes, Andris?
-- Én tudom. Pont most nekem is az jutott eszembe, hogy pont most '85-ben beszélgetünk errôl, és közben már lehet tudni, hogy '93-ban el fogjuk majd mondani.
-- Szerintem jól jegyezzük meg ezt a beszélgetést!
-- Jól jegyezzük meg, hogy így alakult!
-- Így van. Jegyezzük meg, igen. Szóval én nem vagyok szkeptikus a tekintetben, hogy majd szeretik-e ezt a mûsort.
-- Azt mondod, hogy majd fogják?
-- Én azt.
-- Akkor jó, akkor csináljuk.
-- Helyes... Na, hát így alakult a L'art pour l'art Társulat.

II. Imre és Amália (Udvarlási jelenet)

(Amália jön be, Imre még nincs ott)
Amália: Mmm... Jaj, de jók a vonalaim, hm, de baró a karosszériám. Kívántok, mi? Ti, dúvadak. Hiszen, ha hagynám. De én megôrzöm az erényemet saját szuverén privilégiumoménak.
Imre: Amália!
(Imre tûnik föl)
Imre: Amália, ön az?
Amália: Jaaj! Az Imre. Meg akar kapni. Há' röhögnöm kell, hö-hö-hö-hö.
(Imre keresi, hogy hol lehet Amália)
Imre: Amália! Aaa...mália.
(megtalálta)
Imre: Sellôtündér, illatos pitypangom, mályvarózsám, ön.
Amália: Mocsoklavór, az vagy.
Imre: Na de hát, hadd borulok elébe szûzi lábainak önnek. Ó, ön, ön, én meggyajkú madárkám.
Amália: Tudod, mit? Inkább hagyjál békén, te vagon szar! (Na, ez elhangzott Márvány terembe'...)
(megsértette)
Imre: Na de hát, ne rúgjon el engemet, éjkirálynôangyalom!
Amália: Há' dehogynem.
Imre: Na de hát, a hamvas bôrit csókkal illetném ám százszor. Mint a méhecske szálldosnák az ön nektáros bibéjére. Virágkelyhének harmatos cseppjeit (szürcsöl) szürcsolnám kéjesen ezerszer önnek én, aki a hódolója vagyok önnek.
Amália: Te, az én hódolóm? He-he. Te ormótlan térdekalácsás, sápkórbelû, nyakanyalottas fertelem. Te vagy az én hódolóm? Jól nézek ki!
Imre: Pedig én úgy vágyom a maga közelségit.
Amália: Igen? Hát ez egyoldalú.
Imre: De legalább hadd nyújtsam át önnek lelkembôl lelkedzett szerelmi virágomat önnek.
Amália: Há' most mit mondjak ennek a patkánynak? Kell a francnak egy ilyen nyákbödöntôl a virág. Dobom is el oda, ni. Egyszerûen nem bírom, ahogy kinéz, na. Hallod, te faragyú? Nem kamelom az ábrázatodat. Most mondtam a naccsos közönségnek.
Imre: Hogy buzog ajkáról a szó! Manna, manna, illatos felhôzuhatag. Rubintvirág hercegnô, gyolcsba burkolt lábú, sudár derekú. Ön nekem szerelem én önnek testileg, lelkileg. Angyalom, a cukros lába nyomát azt én dörgölöm fel magamhoz ám.
Amália: Na jó, dörgölje.
Imre: Figyeljen, angyalom, rózsám! Nézzen oda! Oda föl, nagyon magasra!
Amália: Mi van ott magasan?
Imre: Nézzen oda: Nékünk kacag az ég!
Amália: Az ég? Te, bôremegereszkedettes, posztosnyálú fekély! Há' kinek kell a te eged? Legyél má' reális!
Imre: Ha pedig tudná, hogy hoztam önnek ajándékot!
Amália: Ajándékot? El tudom képzelni. Te és a göcsörtös ajándékaid. Jó lehet.
Imre: Ajándék, geschenk.
Amália: (magyaros kiejtéssel) Gesenk, prezent for mí, mi?
Imre: Tudja meg, hogy hoztam önnek óriás keresztrejtvény, hogy fejtse meg!
Amália: Hát így már mindjárt szeretlek. Mókuska, kedves lovagom, te nyalka dalia, hát teljesen revideáltam a nézeteimet.
Imre: Igen?
Amália: Igen. Morális pálforduláson mentem keresztül.
Imre: Aj, de akkor nézze meg, mekkora nagyra ki lehet ezt nyitni!
Amália: Tényleg.
Imre: Nézze meg, mekkora nagy a keresztrejtvény!
Amália: Igaza van. Mennyi sok definíció! Te izmos testû hôs, te kéjmámorító férfi, hát így most má' akkor kívánlak!
Imre: Valóban?
Amália: Valóban, megosztom veled a feminin bájamat. Jó? Akarod?
Imre: Akkor szabad mindent?
Amália: Szabad, gyere!
(Imre leveszi Amália melltartóját, A sikít: a melltartóból két alma esett ki; Amália kiszalad)
Imre: Hû, de kéjes élményben lesz részem mindjárt. Tudtam, hogy elôbb-utóbb beérik a mi szerelmünk gyümölcse.
(beleharap az almába)
Imre: Hamm.
Amália: (sikít, majd kéjes hangon) Te állat!

III. Az ínyesmester ajánlata

Ezúttal a különleges konyha kedvelôinek figyelmét kérem. Egy-egy ünnepi alkalomkor meglephetjük családtagjainkat, barátainkat pikáns ízekkel, rájöhetünk, hogy nem árt néha a megszokott ízeket felcserélni egy-egy új aromavilággal. Momentán egy olyan menüt állítottunk össze, amely egyszerû, könnyen elkészíthetô ételeket tartalmaz, elôállítása viszonylag olcsó, mégis varázslatos ünnepi jelleget kölcsönözhet bármilyen együttlétnek. A menü szenes bablevessel kezdôdik: az elôre jól megmosott szenet enyhén sós vízben, közepes lángon fôzzük fél óráig. Ezután az elôre beáztatott babot adjuk hozzá, és egy kis citromlével segítsük elô a puhulást. Miután a bab megpuhult, egy kis tejfölös szénporral habarjuk be, majd a tûzrôl levéve petrezselyemszórattal és ficnikre tépkedett kátránypapírral díszítsük.
A szenes bableves után, fôleg meleg, nyári napokon, jólesik a könnyû gombfôzelék. Vásárlásnál ügyeljünk a színek és gombméretek változatos sokaságára, hogy minél gazdagabb ízvilág részeseivé válhassunk. A csumájuktól gondosan megtisztított gombokat olajon elôpirítjuk, majd mikor már levet eresztenek, egy kis finom búzaliszttel szórjuk meg ôket. Sóval, borssal, majorannával fûszerezzük, és egy kis enyhén savanykás tejjel felöntjük az egészet. Ha összefô, levesszük a tûzrôl, és a tetején nyers gombokkal tálaljuk. A gombfôzelékhez feltétet is adhatunk.
Hamar elkészíthetô, fogyókúrázóknak való húsétel a sült oldalas Biopon-mártással. Az elôzôleg besózott húst mindkét oldalán resre sütjük. Ezután készül a hideg mártás, melyet egy fél doboz Biopon és három deci víz összeelegyítésével nyerünk. A sült húst még melegen belehelyezzük a mártásba, és fél órát állni hagyjuk, hogy az ízeket magába szívhassa. Tálaláskor a húst tegyük a fôzekék közepére, és öntsük köré a Biopon-mártást. Menünk végérôl nem maradhat el a nyalánkság, a desszert. A sok ízes fogást lenyomtatja hasunkba a túrós buksza. Fél kiló tehéntúró, elôre beáztatott mazsola, citromreszelék és vanillincukor képezik a tölteléket. Egy közepes méretû, elôzetesen puhára fôzött bukszát töltsünk meg vele. Ínyencek nyers bukszát is használhatnak, esetleg, ha ilyet nem lehet kapni, bármilyen bôr vagy mûanyag tasak megfelel. A tölteléket lágy mozdulatokkal a bukszába tömködjük, majd egy fél tubus Technokol Rapid-krémmel leöntjük, és fahéjas porcukorszórattal díszítve tálaljuk. Jó étvágyat kívánunk!

IV. Mai történet

Férfi: Drágám!
Nô: Tessék, szívem.
Férfi: Úgy örülök, hogy itthon vagy.
Nô: Hidd el, nekem is csak veled jó.
Férfi: Pedig ebben a rohanó világban olyan nehéz boldogulni.
Nô: Az a fô, hogy semmi baj ne legyen, és hogy mi szeressük egymást.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Nem is tudom az életemet elképzelni mással.
Férfi: Érdekes, hogy a kapcsolatunk azután is ugyanolyan felhôtlen maradt, hogy összeházasodtunk.
Nô: Látod, ezért vagyok boldog.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod tudni, hogy mi lesz ma vacsorára?
Férfi: Igen.
Nô: Pörköltet fôztem, mert tudom, hogy szereted.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod, hogy most tálaljak?
Férfi: Most jut eszembe, hogy meghívtam az egyik kollégámat beszélgetni. Inkább majd azután együnk, hogy ô elment.
(csengetés)
Férfi: Aha, már itt is van.
Vendég: Szervusz, kezét csókolom!
Férfi: Szervusz, bemutatom neked a feleségemet.
Vendég: Már sokat hallottam önrôl asszonyom, egyben gratulálok: nagyon tehetséges mérnök a férje.
Férfi: Ugyan, hagyjuk ezt.
Nô: Én tudom, hogy a kollégádnak igaza van. De menjünk beljebb!
(a Vendég eldobja a táskáját)
Vendég: Jaj, leejtettem a táskámat.
Férfi: Remélem, nem volt benne tojás!
(erôltetett nevetés)
Nô: Foglaljon helyet!
Férfi: Olvastad a feljegyzésemet?
Vendég: Igen. Nagyon figyelemreméltó gondolataid vannak. De most ne beszéljünk munkáról. A nejedet biztos untatja az ilyesmi.
Nô: Engem minden érdekel, ami vele kapcsolatos.
Férfi: Én is szeretlek.
Vendég: Látom, jól megvagytok. Csak ne is veszekedjetek soha!
Nô: Ugyan. A mi kapcsolatunk a kölcsönös megértésre és szeretetre épül.
Vendég: Ennek örülök. Ritkán hall ilyet az ember.
Férfi: Az az igazság, hogy mi jól kiegészítjük egymást.
Nô: Nem inna egy kávét?
Vendég: De, szívesen.
Nô: Akkor hozom.
Férfi: Mit szólsz az új tervekhez odabent?
Vendég: Nézd! Van, amit helyeslek, de vannak túlzások is.
Férfi: Szerintem is. Nem kéne túlzásokba esni.
Nô: Itt a kávé.
Vendég: Remek.
(isznak)
Vendég: Ez jó volt.
Férfi: Nekem is jólesett.
Vendég: Hiába, az asszony fôzte.
Nô: És mondja, nem gondolt még nôsülésre?
Vendég: Hát, tudja, hogy van az. Lakva ismerszik meg az ember.
Nô: Az igaz. Ebben a rohanó világban olyan nehéz boldogulni.
Férfi: Bizony.
Nô: Szeret moziba járni?
Vendég: Hogyne. Sok filmet megnézek.
Férfi: Mi is gyakran megyünk.
Nô: És mindig együtt.
Vendég: Hát igen. Kettesben jobb. No, de nekem már mennem kell.
Nô: Máris?
Férfi: Maradj még egy kicsit!
Vendég: Jó.
(kínos hallgatás)
Na de most már tényleg mennem kell.
Férfi: Szervusz. Akkor találkozunk holnap a gyárban.
Vendég: Persze. És köszönöm a kávét.
Nô: Remélem, máskor is eljön!
Vendég: Ide? Szívesen. Milyen jó is, ha figyelemmel vagyunk egymás iránt. Szervusz, kezét csókolom.
Nô: Milyen kedves ember ez a te kollégád.
Férfi: És ha tudnád, hogy milyen megbízható munkatárs.
Nô: Látszik rajta, hogy lehet rá számítani.
Férfi: Na, most már aztán jöhet a pörkölt.
Nô: Hozom, szívem, csak egy kicsit megmelegítem, mert tudom, hogy úgy szereted.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Nem is tudom az életemet elképzelni mással.
Férfi: Érdekes, hogy a kapcsolatunk azután is ugyanolyan felhôtlen maradt, hogy összeházasodtunk.
Nô: Látod, ezért vagyok boldog.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod tudni, hogy mi lesz ma vacsorára?
Férfi: Igen.
Nô: Pörköltet fôztem, mert tudom, hogy szereted.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod, hogy most tálaljak?
Férfi: Most jut eszembe, hogy meghívtam az egyik kollégámat beszélgetni. Inkább majd azután együnk, hogy ô elment. (És így tovább...)

V. Ûrutazás

(visszaszámlálás) Ten, nine, eight, seven, six, five, four, three, two, one, zero.
(robbanás, az ûrhajó elindul)
Joe: Vasparittya 3 hívja Földet. Elindultunk, gyerekek. Túl vagyunk a hipertérugráson. Tízezer fényévre vagyunk a Földtôl. Ugye, Mark?
Mark: Igen, Joe. Remélem, tudjuk majd teljesíteni a feladatunkat! Az egész emberiség életében igen jelentôs ez a pillanat, amikor elindulunk a világegyetem távoli tájai felé. Ugye, Rodgers kapitány?
Rodgers kapitány: Persze, Mark. Hány ember áldozta életét az emberiség fejlôdéséért, míg most, korunkban a fejlett technika lehetôvé teszi azt az utat. Ugye, Bette?
Bette: Igen, Rodgers kapitány. Pedig de nagy ez az univerzum szerintem. Mark, kapcsold be az ionlámpát!
Joe: Nézzük, mit látni az ablakból! Hûha! Idegen lények ûrgályákon. Ne forduljunk vissza, Mark?
Mark: Ne, Joe.
Rodgers kapitány: Ô sem azért mondta.
Bette: Jaj, egy fekete lyuk van a ruhámon!
Joe: Vigyázz, Bette, nehogy baj legyen!
Mark: Rajtad van a plazmagyûrû, Bette?
Rodgers kapitány: Persze, rajta van a Bettén.
Bette: Hú, de nagy szerencsém van!
Joe: Gyerekek, épp most vagyunk a világegyetem felénél. Az ott egy galaxis. Nem, Mark?
Mark: De, Joe. Ez már android lakta terület. Foglaljuk el! Régóta vágyom én az androidok mezonkincsére már. És maga Rodgers kapitány is?
Rodgers kapitány: Én is. Vessük be ellenük a gerontopresszionátort. A különleges alfa-sugaraktól majd jól megöregszenek, és akkor nem tudnak majd védekezni, amikor majd jól lerohanjuk ôket.
Bette: Joe, kapcsold be a kémszondát, hogy halljuk, mi történik odalent!
Öreg emberek hangja: Segítség! Jaj, mi lehet? Ha-ha-ha, de öreg lettél. -- De te is. -- Ja, az igaz.
Bette: Sikerült!
Mindenki: Hurrá! De jó!
Bette: Állj, akciót lefújni! Kicsúszott a tömítés a gerontopresszionátorból. Kifolyik az idôplazma. Vigyázzatok, nehogy valakire rámenjen, mert, akire rámegy, megöregszik.
Joe: (öreges hangon) Azt hiszem, én már nem tudom kikerülni... Megyek, beleugrok az életkorvisszacsináló-medencébe. Csak nehogy késô legyen!... Jaj, de sötét van itt. Hol az a medence? Ja, ez az.
(beleugrik medencébe, majd gyerekhangon)
Jaj, gyerekre van állítva, kapcsoljátok át!
Mark: Jó. Hú, ez meleg helyzet volt. Na, repüljünk tovább!
(morgás hallatszik)
Jaj, itt az ördög! Mondtam, hogy ne menjünk arra.
Rodgers kapitány: Nem is mondtad.
Bette: De most mondja.
Joe: Joe, kérdezd meg... ja, én vagyok a Joe. Megkérdezem az agyat, hogy mit csináljunk.
Agy: Itt az agy beszél.
Joe: Mit csináljunk?
Agy: Lôjétek le az ördögöt!
Joe: Mark, biztosítsd ki a protonágyút.
Mark: Kibiztosítottam a protonágyút... De hol a protonágyú? Ja, itt.
(Mark lô, az ördög jajgat)
Megdöglött az ördög.
Mindenki: Hurrá, éljen, jaj, de jó!
Rodgers kapitány: Hála a jó istennek, imádkozzunk testvérek!
Mindenki: Hála a jó istennek, hogy megdöglött az ördög.
Bette: Fiúk, kimegyek a világûrbe, szívok egy kis friss levegôt.
Joe: Hoppá, azok ott már a Göncölszekér fényei. Vigyázzatok, nehogy túl gyorsan menjünk, mert az veszélyes lehet!
Mark: Aktivizáld a fékezômezôt!
Rodgers kapitány: Jó.
Joe: Halló, Föld. Itt a Vasparittya 3. Megközelítjük a Göncölszekeret.
Mark: Jobbról kerüljük ki szerintem.
(ütközés hangja, egy ló nyerít, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Jaj, nekimentünk a Göncölszekérnek!
Joe: Rosszul számítottad ki az ívet, Mark.
Mark: Én? Hát én a Rodgers kapitánytól kaptam az adatokat.
(ütközés, nyerítés, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Megint nekimentünk.
Joe: Azt hiszem, leállt az energia.
Mark: Az idôtank sérülhetett meg.
Rodgers kapitány: Akkor most így mi lesz?
Joe: Nem tudom. Jó kis csávába kerültünk.
Mark: Igen, ez aztán a kutyaszorító.
Rodgers kapitány: A francba ezzel az egész ûrutazással. Leugrom ejtôernyôvel a Földre.
(zuhanás hangja)
Rodgers kapitány: Hú, de esek. Azért ez nagyon gyors. Hih, kalimpálnak a lábaim. Jaj, de zuhanok! De mindjárt itt a Föld. Csak nehogy véletlenül megüssem magam!
(Potty)

Felhasznált szakirodalom