“Nagy a játékok tisztán emberi értéke – fokozzák a társas érzést, az életörömet… Bátorítsuk fel a nagyobbakat is: ne resteljék ha kedvük telik benne. Minél hosszabb a gyermekkor, annál harmonikusabb és boldogabb a felnőttkor.” (Kodály Zoltán) [1]

Bevezető az első rész elé:

Minden szülő legnagyobb öröme az, amikor gyerekét örülni látja [2], és minden pedagógus legnagyobb öröme és jutalma az, amikor tanítványai örülnek. Ennek a boldogságnak a legszebb és legszórakoztatóbb forrása a játék. Amióta világ a világ tudják ezt az emberek, a családok, hiszen a nép életének elengedhetetlen részei voltak a játékok – kicsiknek és nagyoknak. Ősidők óta csiszolódtak, így olyan mély tudást rejtenek, amit mi csak keserves munkával tudnánk csak eggyé gyúrni, és valljuk be talán akkor is alulmaradnánk a népi bölcsességgel szemben. Ezért jó útravaló a népi játékgyűjtemény.

Amióta magam is gyakorló szülő vagyok, hiszen van egy egyéves kislányom, látom milyen fontosak a népi mondókák.

1. Anyám!

A játék leírása: A fiúk és lányok mondókás fogócskáját négyen, vagy akár tizennégyen is játszhatják. A játékosok kiszámolják az “anyát”, vagyis a fogót, majd szétszaladnak és az “anya” utánuk ered. Közben néha ha idejük engedi leguggolnak és a következő mondókával ingerlik a fogót:

Anyám! Piszkolom a ruhám!

(mi-ré, mi-mi-ré-dó, mi-ré

ti-táá, ti-ti-ti-ti, ti-táá)

Akit sikerült megfognia az “anyának”, az lesz a fogó. [3]

A játék egyetlen megnevezett szereplője az “anya”. Szerepe a gyermeki életben nem más, mint a legbiztosabb pont, így az emberiség kultúrájában fontos szerepet tölt be, és a művészeti alkotásoknak az egyik leggyakoribb motívuma. Az anya szimbóluma már az ember ősi kultúrájának fő alakjaként is megjelenik, mint “Magna Mater”, aki a mindenség és az istenek szülőanyja. A földdel, a természet termékenységével áll kapcsolatban. Ő a földi létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű léleknek. S mivel az emberi természet is kettős – égi és földi, isteni és állati -, ennélfogva az anya szerepe ellentmondásos, amire banya szavunk is utal. A magyarság ősi hitvilágának anya alakja “Boldogasszony Szűz Mária” alakjába olvadt bele. [4]

Ebben a játékban az anya szerepe speciális, mivel ő az egyetlen megnevezett szereplő, akitől mindenkinek menekülnie kell (hiszen ez a fogócskák lényege), sőt ebben a játékban még ingerelni is kell. Tehát a befogadó meleget és biztonságot nyújtó anyaszerep itt mintha megfordulna (banya). Ha végiggondoljuk az anyaszerepet, akkor láthatjuk, hogy ez az arca is létezik minden anyának, hiszen a gyerek gyakran elfut tőle, és a pici legkedvesebb játékainak egyike a fogócska, amit édesanyjával játszik legel??ször; másrészt, ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre, szintén elmenekül anyjától, mivel érzi, hogy szidást érdemel.

Ebben a játékban valószínűleg azt a helyzetet dolgozzák föl a gyerekek, amikor valami csínytevés után menekülniük kell anyjuk elől. A szövegből arra is következtethetünk, hogy mi ez a csíny: “piszkos lett a ruhám”. A tiszta ruhán ejtett folt jelképezheti a bűnösség pecsétjét, amit az édesanya moshat le a gyerekről, hisz ő erre a legméltóbb.

Ez a játék fogócska, annak szöveges, dallamos változata – a népi játékok között eredetileg a fogócskák énekes, vagy szöveges játékok csattanójaként jelentek meg. [5] Ebben a játékban megjelenik az emberek egymáshoz való viszonya: van, aki menekül, van aki üldöz, de ha a menekülő elég ügyes akkor hergelheti is az őt elfogni akarót. Ez a viszonyrendszer arra ösztönzi a gyereket a játékban, hogy felmérje saját és társai helyzetét és döntsön arról hogyan cselekedjen. Feszültséget teremt a játékban maga a menekülés, mint alaphelyzet amelyet fokoz az ingerkedés lehetősége (ami nem kötelező, de alkalmazható).

Fontos része a játéknak a helyzetfelismerés, a téri viszonyok pontos felmérése és a fizikai ügyesség is. Aki gyorsabb, aki ügyesebb, abból nem lesz fogó.

A játék megszervezésénél a legfontosabb a megfelelő tér biztosítása. Már óvodásokkal is játszható.

2. Tűz, víz, lobogó

Játékleírás: A lányok énekes fogócskáját 8 – 30 gyerek játszhatja. Csak egy zsebkendő kell hozzá. A játékosok egymástól körülbelül 1 méter távolságra kört alkotnak. A körön kívül megy a tűzvivő, zsebkendővel a kezében. Körbesétál, majd valakinek a háta mögé leteszi a zsebkendőt. A játékosok közben éneklik:

„Tűz, víz, lobogó,

Tüzet viszek eladni,

Ha valaki megveszi,

Ég a ruhám, ne lássátok

Ha látjátok, se mondjátok,

Ne nézzetek hátra,

Mert az ördög látja” [6]

Aki észrevette a zsebkendőt a háta mögött, felkapja, és fut a tűzvivő után. Aki gyorsabb, az áll be az üresen maradt helyre. Ha nem veszi észre a játékos, hogy a tűzvivő ledobta a háta mögé a kendőt, és már egyszer körbejárt, beáll a kör közepére záptojásnak. Addig áll ott, amíg valaki fel nem váltja. De záptojás lesz abból a játékosból is, aki nem zárja össze a lábát, és a tűzvivő lábai közt a kendőt be tudja dobni.

A játék szövegében a négy alapelemből kettő jelenik meg, (tűz, víz), ezek egymással ellentétben állnak. A tűz uralkodó, aktív, férfias, forró princípium. Világosság, elevenség, tisztaság társul hozzá. Nagy vallásokban a kultusz tárgya, eszköze. A régiek többféle tüzet különböztettek meg (Nap, villám, vulkán, tűzhely). A mitikus hagyomány az ember által megszelídített tüzet égi eredetűnek tartja -ezért a szent helyeken lobogó lángot őriztek. A tűz jelképezi a Szentlelket, mely pünkösdkor az apostolokra száll, jelképezheti a halandók lelkét is, de elválaszthatatlan a tűztől a szerelem, az élet jelentésköre. A magyar néphitben a tűz az életnek a léleknek, és a szerelemnek a jelképe (tűzről pattant menyecske, háztűz nézés). Léteznek még tisztító tüzek is, melyek nem égetnek (jelképe a szalamandra), és lehet még a tűz a bosszú eszköze. [7] A tűz ennek a játéknak a szövegében és a játéknak a lényegében is a fontosabb elem. A szöveg első sorában megjelenő víz valószínűleg megszokásból, mint ellentétpár került a szövegbe.

A játékban a tűz fondorlatos, titokzatos, alattomosan megjelenő és terjedő oldala jelenik meg (nyilván magában hordozva a pozitív energiákat is), hiszen a tűzvivőnek észrevétlenül kell elrejtenie valaki mögött a tüzet jelképező zsebkendőt. A játék sajátos izgalma is abból fakad, hogy nem látja senki, mit csinál a tűzvivő, az események a játékos háta mögött történnek, de bármikor hathatnak rá, hiszen ha nem veszi észre a mögötte lévő zsebkendőt, akár záptojás is lehet. A záptojás pedig mindazt a pozitív tartalmat, ami a tojás fogalmához kapcsolódik büdös, romlott formában hordozza, tehát büntetés záptojásnak lenni, és talán kicsit nevetséges is (A tojás az életet hordozó csíra jellegzetes formája, gyakran a teremtés kiindulópontja, elsődleges női szimbólum, az anyaság, a Földanya jelképe. A tojás az évenkénti újjászületés jelképe, és a termékenységvarázslás eszköze.).

A játék felkészít az életre, hiszen bármikor bárhol történhet az emberrel olyan dolog, amire nem számított, vagy akár rosszindulatúan a háta mögött készítették elő, mégis ügyesen, gyorsan teljes emberként kell reagálnia, elhárítania a veszélyt.

A kör a biztonságot jelképezi, ebben a játékban mégsem érezhetik a játékosok, mert a tűzvivő a körön kívül tevékenykedik.

A játék fejleszti a figyelmet, az ügyességet, a mozgáskoordinációt.

A szöveg két utolsó sora arra hívja fel a gyerek figyelmét, hogy „nem ér lesni”, hiszen ebben a helyzetben mindenki hajlamos hátrafordulni, hogy lássa a veszély közeledtét. Ettől próbálja visszatartani a játék a szereplőit azzal, hogy az ördög látja őket. Mint tudjuk az ördög szintén a tűzzel kapcsolatos negatív erő , aki ha rajta kap valakit, jutalmul elviszi magával, vagy rabul ejti a lelkét (a népmesékből ismert módon).

Nehezítve van a játék azzal, hogy abból is záptojás lesz, akinek a lába között át tudja dobni a zsebkendőt a tűzvivő, így figyelni kell arra is, hogy ne lépjen túl nagyot az ember körbejárás közben.

3. Szinajom, szinajom

Játékleírás: énekes – táncos körjáték, 6 – 30 gyerek játssza. A lányok körbe állnak, egyikük beáll a kör közepére. A körben állók kezdik az éneket:
„Szinajom, szinajom,

Széna szakadékom,

Benne forog komámasszony,

Meg egy szakácsasszony.”
Itt a kör közepén álló elkap magának egy lányt akit megforgat, míg az ének folytatódik:
„Adjon Isten jó nagy esőt,

Mossa össze mind a kettőt,

Hej lipi – lippajdom!” (tapssal)
Ismétlésnél az újonnan behozott leány marad a körben. [9]
Ez a párválasztó körjáték egyszerű koreográfiával rendelkezik, de ha a játékosok belemelegednek a táncba, a forgásba, akkor nagyon hangulatos lehet. A játék leglényegesebb mozgásformája a forgás (sürgés) a kör közepén. Ezt főként a kislányok nagyon kedvelik, viszont valószínű, a fiúk nem rajonganak érte. Így célszerű tényleg csak lányokkal játszani ezt a játékot. (Mindannyian emlékszünk még arra, milyen nagyszerű érzés összekapaszkodva forogni, erre a lányok bármikor, akár közös játékon kívül is bármikor kaphatók.) A többiek által alkotott kör közepén azonban ez még fontosabb dolog. Hiszen a biztonságot, egészet adó kör közepének lenni jelentős szimbolikával bír, a forgó párt a játszótársak rituálisan körüljárják, (bekerítés, kerekítés, körülszántás), amelynek célja a gonosz kirekesztése. [10] Másrészt a kör közepén állni azt is jelenti, hogy mindenki rád figyel, ügyesnek kell lenned. A kör közepe (amely egy körbe írt kereszttel jelölhető ki), vagyis a kör köldöke a Föld jeleként is szerepel. [11] Ha a j??ték szövegét figyeljük akkor kiderül, hogy a két forgó szereplő a komámasszony és a szakácsasszony, ők a kör közepén táncolva eggyé válnak jelképesen. (Adjon Isten jó nagy esőt, mossa össze mind a kettőt!)

Mielőtt azonban eggyé válnának meg kell tisztulniuk, ennek eszköze a víz – az eső. [12] A központi sorokat keretbe foglaló szöveg értelmét nehéz kibogozni, valószínűleg játékos hangadás miatt került ide (szinajom, szinajom; hej lippi – lippajdom). Mivel két ember együtt áll a kör közepén ezért érdemes megemlíteni azt, hogy a kettes szám a mozgás, az egyensúly, a szintézis szimbóluma ebben a játékban (egyébként még a konfliktust és a megosztottságot is jelképezi). Játszhatjuk ezt a játékot bárhol, ahol elég hely van egy nagy kör alakítására.

Fontos ez a játék a mozgáskoordináció kialakításának szempontjából és az egymásrautaltság megerősítésére. (Hiszen ha tényleg gyorsan forog az ember a társával, akkor nagyon egymásra vannak utalva, egymás egyensúlyérzékére.)

A szakirodalom úgy emlegeti ezt a játékot, mint a régi lakodalmi menet ellesett, és játékká átalakított formáját. (párválasztás, eggyéolvadás). [13]

4. Bóha, bóha, bóha

Énekes, nevettető, zálogos körjáték, 6-20-an játszhatják. A játékosok kiválasztják a csiklandozót. A többiek kézfogással kört alkotnak és leguggolnak. A csiklandozó a körön belül lassú lépésekkel körbejár, és míg a kör tagjai énekelnek, közben sorra megérinti, megsimítja a guggolók arcát. Közben figyeli, hogy ki neveti el magát, kinek látszik a foga , és attól zálogot szed.

„Bóha, bóha, bóha,

ablakimba bóha,

kinek fehér foga látszik,

zálogot kell adni,

hármat szabad kukkantani,

kukk, kukk, kukk,

Habakukk!”

Ha már elég zálog gyűlt össze, az a lány, aki nem ad zálogot, lesz a bíró, (ő felügyeli a zálogosdit.[14]
A népi játékok leggyakrabban úgy alakultak ki, hogy a kislányok ellesték a felnőttek táncait, legjellemzőbb jeleneteit, szövegeit, mozdulatait is beleolvasztották játékaikba. A „bóha, bóha, bóha” valószínűleg azt a jelenetet dolgozza fel, amikor a falusi közös táncokban a legények körbejártak, végignézték a leányokat, akiknek állni kellet ezt a mustrát: úgy illet tenniük, mintha nem vennék ezt észre.

De egy-egy elejtett pillantás, mozdulat nyilván sokat sejtetett. A gyerekek érzékeny szeme persze fogta ezeket a jeleket, és saját játékukba ezt gyúrták át, hogy az incselkedést, csiklandozást kellett állni, mintha a kisleányok gyakoroltak volna az eladósorba kerülésre, persze az öröm eszközével, hiszen ha valaki elneveti magát, az is örömteli dolog, még akkor is, ha zálogot kell adni.

A játék szövegében a bolha említése is nevetésre ingerel és a szentek közül is Habakukk jelenik meg, talán nem is azért mert bibliai alak volt, hanem mert a gyerekfülnek tréfás lehet kiejteni a nevét. (Nem véletlenül szerepel több játékban is a neve.) A játék kapcsán beszélhetünk Habakukk prófétáról, hiszen a gyerekek nem biztos, hogy tudják ki volt ő, bár a nevével szinte mindenki találkozott már. Nagycsoportosokkal, kisiskolásokkal gyakran játszaható ez a játék, hiszen a kiinduló játékra ráépül a zálogosdi, ami a gyerekek kedvenc játékai közé tartozik, hiszen szeretnek válogatott próbákat kitalálni egymásnak. Arra mindenképpen vigyázni kell, hogy az arcsimogatás ne legyen bántó, és a zálogos játék menetét is kézben kell tartani.

5.Buktázáz

Játékleírás: Fiúk, lányok együtt öten – tizenöten játsszák, udvaron, fal mellett egy kisebb labdával. A játékosok eldöntik, hogy ki legyen a bukta. A bukta a fal mellé áll, kezébe veszi a labdát, és a következő mondóka minden sorára a falhoz üti:

„Egyenlőre,

Két kettőre,

Három hatra

Hat kilencre,

Üsd ki tízre.”
Eddig a falhoz dobta a labdát.

„Aki nem lát,

Gyújtson gyertyát!”

Itt gyertyát gyújt, vagyis jó magasra feldobja a labdát.

„Mert az lesz a bukta!”

Ekkor a körülötte álló játékosok szétrebbenek, amíg a bukta megfogja a labdát, valakinek a nevét kiáltja, és igyekszik a megnevezett játékost megdobni a labdával. Ha sikerült, az új játékban már az eltalált lesz a bukta. Ha nem, akkor marad továbbra is buktának. [15]

A gyerekek szeretik a labdajátékokat, gyakran játsszák azokat, azonban ritkán kerülnek elő népi labda és ügyességi játékok. Érdemes ezeket a rég elfelejtett játékokat elővenni, különösen tavasszal, amikor ki lehet menni az udvarra. A játék tulajdonképpen a mindenki által ismert kidobó egyik népi változata, mivel a játékszabály bonyolódik azzal, hogy a kidobó – bukta egy általa megnevezett játékost pr??bál kidobni, így a többiek feje fölül elhárul a veszély, Viszont a kiszemelt áldozat felkészülhet az őt érő „támadásra”, összpontosíthat a menekülésre, hiszen megnevezik. A kidobóknak viszont nehezebb a dolguk, hiszen ha már kijelölték a célszemélyt nem másíthatják meg szándékukat még akkor sem, ha könnyebb prédára leltek. A kidobó döntésével saját feladatát is meghatározza, és addig kell végeznie „bukta” feladatát amíg el nem talál valakit.

A j??ték mondókával kísért, ami fejleszti a ritmusérzéket, és a memóriát egy olyan játékban, amelyben a mozgás van központi helyen. Kisiskolásokkal célszerű ezt játszani, akik már ügyesen céloznak a labdával. Maga a mondóka a számokkal játszik, rímekbe szedi azokat – ennek ritmusára dobálózik a fogó.

A gyertyagyújtás valószínűleg arra utal, hogy mindenki nyissa ki jól a szemét, mert nagyon kell figyelni.

Hivatkozások

1. Forrai Katalin: Jár a baba, jár

   Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest, 1979.; 6. oldal

2. u.o.:5. oldal
3. Borsai – Kovács: Bújj, bújj zöld ág…

   Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest, 1976.; 53. oldal

4. Hoppál – Jankovics – Nagy – Szemadám: Jelképtár, Helikon Kiadó, 1990.; 25. o.
5. Borsai – Kovács: Bújj, bújj zöld ág…

   Móra , Bp., 1976.; 52.oldal

6. Borsai – Kovács: Bújj, bújj zöld ág…

   Móra , Bp., 1976.; 68. oldal

7. Hoppál – Jankovics – nagy – Szemadám : Jelképtár

   Helikon, 1990.; 227. oldal

8.  u.o.: 239. oldal
9. u.o.: 222. oldal
10. Borsai –Kovács: Bújj, bújj zöld ág

    Móra, Bp., 1976,; 121. oldal

11. Hoppál –Jankovics – Nagy – Szemadám: Jelképtár

    Helikon, 1990.,129. oldal

12. u.o. 239. oldal
13. u.o. 194. oldal
14. u.o. 102. oldal
15. Borsai – Kovács: Bújj, bújj zöld ág…

    Móra, Bp., 1976.; 189. oldal

16. Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok

    Jelenkor Kisadó, Pécs, 1999.; 21. oldal

17. Kovács György – Bakonyi Éva: Játék az óvodában

    Debrecen, 1998.; 199. oldal