Harcjármű makettezés kezdőknek

Erre nem vesztegetnék sok szót. Kell egy megfelelő méretű asztal, lehetőleg olyan, ami barmolható, tehát ne legyen baj, ha megszalad a szike, kifolyik a festék, stb. Legyen rajta elég hely a kereteknek, az összeállítási útmutatónak, a szerszámoknak. Fontos rendet tartani, mert nem túl felemelő érzés egy jól irányzott mozdulattal leverni a félkész makettet... Apró alkatrészek földre ejtése is kellemes keresgélős perceket okozhat, főleg szőnyegen. Nem árt egy kemény, úgynevezett vágólapot venni (nem két fillér), főleg, ha mégis kényes asztalon dolgozunk. Én megvagyok nélküle, de jó dolognak tartom. Másik előnye ezeknek a tábláknak, hogy be vannak vonalkázva, így könnyebben lehet párhuzamosokat és merőlegeseket (és egyéb szögeket) nézni, mérni. Íme, egy Olfa modell, példaképp:

Másik lényeges elem a fény. Normális megvilágítás nélkül senki se álljon neki építeni, egyrészt, mert rosszat tesz a saját szemének, másrészt, mert nem látja jól a munkadarabot, így könnyen hibázhat. Én az esetek nagy részében természetes fénynél építek, az a legjobb, aki tud, törekedjen erre. Persze, közeleg a tél, és amúgy is sokan este tudnak csak időt szakítani a hobbira. Én ilyenkor a csillárt és az asztali lámpát együtt használom.

Ragasztáskor, festéskor elengedhetetlen a megfelelő szellőztetés, a munka végeztével pedig egy rövid huzattal kedveskedjünk magunknak és a környezetünkben élőknek.

Mára ennyi, legközelebb az alapeszközök következnek.

Az előző poszthoz kapcsolódóan kitérnék arra, hogy mi lebegjen a szemünk előtt, vagyis, hogy a készlet befejezése után mit szeretnénk látni a vitrinben.

Mindenki igyekszik a lehető legszebb makettet elkészíteni, de ezt is a lehetőségeinkhez (tapasztalat, idő, anyagiak) mérve kell nézni. Elsőre senki sem fog aranyérmet nyerni!

Alapvetően az a lényeg, hogy élvezzük az építést, hogy elégedettek legyünk a végeredménnyel. Ha visszatekintünk a végén a folyamatra, mondhassuk, hogy ez jó és érdekes munka volt! Fontos, hogy lássuk azt, hogy fejlődtünk, mert az visz előre, hogy mindig egy kicsit többet próbálunk/merünk. Ennek elkerülhetetlen velejárója, hogy minél több új (és szebb) makettet építünk, a régiek mindig annál kissé gagyibbnak tűnnek majd.

Tehát első körben elégedjünk meg egy olcsóbb készlettel (bár lehet drága Dragon maketteken is gyakorolni, ha felvet a pénz - csak épp nem ajánlott), és azt próbáljuk meg szépre építeni. Dobozból, extrák nélkül. Gyakoroljuk rajta az alapvető technikákat (ragasztás, tömítés, csiszolás, stb.). Később tovább is merészkedhetünk. Fotókat nézegetve próbálhatunk hiányzó részleteket pótolni vagy a meglévő alkatrészeket javítani. Mindez sok türelmet és tanulást (és kudarcot is) igényel, és ki is fogok térni rájuk részletesen.

Ha már eljutottunk egy olyan szintre, hogy jól tudunk tuningolni egy-egy makettet, akkor sem kell mindig a "maximalista csapdába" esni. Néha jó csak úgy, dobozból megépíteni egy járművet, igazi örömmakettezésként.

Én több fajta projektet szoktam vinni, ez függ a hangulatomtól és az alapkészlettől.

Ha jó a makett minősége, jó a kiindulási alap, akkor úgy érzem, megéri energiát fektetni bele, és teret engedek a (majdnem) maximalista elképzeléseimnek.

Vannak rosszabb készletek, ami kétélű dolog. Egyrészt egy gagyibb makettet könnyebben barmolok szét, könnyebben tuningolok (sok pénzt nem vesztek), mert ha már amúgy is annyi vele az alapmunka, akkor miért ne.

Néha viszont annyira rossz egy készlet (vagy annak egy része), hogy nincs kedvem/tudásom javítgatni a hibákat, csak összerakom szépen.

Lényeg a lényeg: élvezzük az építést, és ne akarjunk túl gyorsan haladni. A makettezés türelemjáték is.

Ezt a posztot azon társaimnak ajánlom, akik felteszik az első, szupernek tartott makettjüket valamely fórumra, majd ott kapnak hideget-meleget, de nem értik miért. Miért? Mert a tudás és az értékelés relatív. Ami Pistikének 13 évesen a csúcs, az természetes, hogy egy Forintos Kálmánnak semmi, a baj csak az, hogy sokan ezt nem veszik észre. Se az építők, se a bírálók.

Mindenki kezdi valahol ezt a hobbit. Egy bizonyos korban, bizonyos előképzettséggel (vagy anélkül), bizonyos körülmények között. Vannak, akik szuper építőként kezdenek, csodálatosan festenek, látványosan, gyorsan haladnak. Vannak, akik fiatalon, "éretlen fejjel" (nem rossz értelemben!) kezdik a hobbit, mások egész egyszerűen nem tudják, hogyan álljanak hozzá az első készletükhöz.

Ebből a kusza bevezetőből oda próbálok kilukadni, hogy a makettezők - és most számítsuk a legrosszabb helyzetet, tehát: fiatal kor, kevés anyagi ráfordítás, nulla tapasztalat - egyfajta evolúción mennek keresztül. Erre én vagyok a legjobb példa.

Az első makettemet kb. 8 évesen kaptam (most 25 vagyok), ajándékba, azt sem tudtuk, mire való. Édesapám összerakta, én pedig a matricákat szépen kivágtam, és áztatóspapírral együtt, technokollal felragasztottam (hol volt még akkor angol tudás, meg internet...).

Évekkel később kezdtem el ténylegesen a hobbit. Repülőket építgettem, mindenfélét, nem volt tudatos a választás. Azt szerettem, amin sok üvegablak és -kupola volt. Az alkatrészeket úgy-ahogy levágtam/törtem a keretről, összeragasztottam, szép kis megfolyásokkal. Festésről szó sem volt, de legalább a matricákat már úgy tettem fel, ahogy az utasítás írta

A repülős és a "harmincötös" harckocsis időszak közt megint évek teltek el. Anyukámtól kaptam karácsonyra két Tamiya kitet, egy Jagdtigert és valami Horch teherautót, figurákkal. És volt a fa alatt festék, ecset, higító is! Ezeket összeragasztgattam, és higítás nélkül lefestettem. Borzasztóan tetszett, hogy több szín is van végre egy járművön. Aztán építgettem több, világháborús harcjárművet, mind szép cukormázas lett, mert higítót sose használtam.

Pár évvel később kezdődött a modern harckocsis korszakom. Itt már higítottam a festéket, és az egyszínű harckocsikat egész jól lefestettem, sőt még olyan apróságokra is igyekeztem ügyelni, mint a periszkópok, vagy a lámpák. Rájöttem, hogy a bicska nem elég, vettem helyette tapétavágó kést. Később tömítőpasztát is, illetve ennek alkalmazásához csiszolópapírt.

Ezután már próbáltam koszolni is a járműveket, illetve terepszínt festeni ecsettel. Ezek többé-kevésbé sikerültek, de rájöttem, hogy az ecseten egy idő után túl kell lépni, nincs mese.

Közben bejött ugye az internet is, illetve felnőttem, próbáltam igényesebb maketteket építeni, ezért eredeti fotókat is tanulmányoztam a készülő gépekről. Ebből fakadt a sufnituning hullámom (mivel a gyári maratás és egyéb kiegészítők drágák), itt rézből és fémdrótból javítottam, vagy cseréltem, pótoltam alkatrészeket (pl. sárvédő, vagy elektromos kábelek).

Hát ennyi lenne, mára már kihoztam a maximumot a rendelkezésemre álló eszközökből. Kicsit átestem a ló túl oldalára, megrögzött maximalista lettem, persze ezt messze nem tudom a makettjeimen megvalósítani.

A lényeg tehát, hogy minden relatív, minden makettet úgy kell értékelni, hogy figyelembe vesszük az építő korát, tapasztalatát, anyagi lehetőségeit, a felhasznált eszközöket, stb. Mert amíg egy profinak például természetes, hogy a vontatókábel matt, addig egy kezdő simán lekrómozza, de örül, mert fémes és pont.

Nem vagyok egy vérprofi makettező. Többször gondoltam rá, hogy a tapasztalataimat megosztom másokkal, olyanokkal akiknek elsősorban kezdeti tanácsokra van szükségük. Miért is? Mert szeretem ezt a hobbit, szeretek segíteni másoknak, és szeretek írni is. Állítólag van hozzá vénám.

Bár már vagy tíz éve makettezem, több-kevesebb intenzitással (és szünetekkel), nem mondanám magam profinak. Nem azért mert béna lennék, hanem a körülmények miatt. Nincsenek drága szerszámaim, több tonna festékem és lakkom, még kompresszorom sincs (bár lassan lesz). Ennek köszönhetően megrekedtem egy szinten, ahol viszont elég sok tapasztalatot gyűjtöttem, és pont ezt szeretném megosztani olyan makettezőkkel, akik hasonló cipőben járnak. Nem tudnak, vagy nem akarnak hatalmas összegeket költeni erre a hobbira.

"Fegyvereim" mindössze a következők: szike, csiszolópapír, csipesz és persze ragasztó, festék, higító és ecset. Ja és tömítőpaszta, illetve időnként általános háziszerszámok (csípőfogó, fúró).

Próbálok az alapoktól indulni, olyan kérdésekkel nyitni, amelyek annyira alapvetők, hogy a feltevésükért némelyik fórumon lefejezés jár. Némi gyorstalpalás tán egy konkrét maketten mutatom be a különböző fogásokat, emellett lesznek időnként témafüggetlen tippek és trükkök, valamint hírek és egyéb információk is.

Miközben ezeket írom, én is fejlődök, szóval az olvasók előtt járok. Mivel most már úgy hozta az élet, hogy egy kicsivel többet én is megengedhetek magamnak. Így lassan beszerzek egy kompresszort és egy festékszóró pisztolyt, illetve kipróbálom a műgyanta öntést is. Mire a blogom tervezett végére érek, remélhetőleg ezeket is kitanulom, és ráadásul "kezdőként" veletek is közérthetőbb formában ismertethetem meg mindezt.

Jó böngészést! A kommenteket üdvözlöm!