Az utóbbi hetekben legalább egy (kis)valagnyira való promóanyag gyűlt össze Nolan Batman-trilógiájának záródarabjához - azaz a The Dark Knight Rises-hez. Ezért itt egy kis összegzés, hogy mivel is készül az eddigi legrealisztikusabb feldolgozást készítő rendezőmájsztró.

A Sötét lovaghoz képest időben 8 évvel később járunk majd a szélfútta Gotham Cityben - tehát denevéremberünkön nyilván csorbít majd az idő, még ha playboy-macsó testén ez csak halványan is látszik majd. Egyúttal Christian Bale kijelentette, hogy nem kívánja többször magára ölteni a bőrpatkány jelmezét, a TDKR-ben az utolsó jelenetét felvették, úgyhogy hello - Terrence Malick Lawless című drámájára gőzerővel készülhet. Bél azt is elköpte, hogy Anne Hathaway bitang jól fogta meg Catwoman szerepét, miközben Michelle Pfeifer egykori favorizált alakítása maradandó, ezért neki a legnehezebb megfelelnie - elhisszük?

Ha eddig nem lett volna totál nyilvánvaló, így 9 rész után érdemes elmondani, hogy a sorozatnak új showrunnere van. Persze ez azért nem minden, de hogy idén mindössze egyszer leptek meg - mondjuk akkor hatalmas módon - az talán... nem is lenne akkora baj. Mármint a fordulatok mindig jelen voltak, de nem tonnaszám, hiszen a dramaturgia többi velős részét az erkölcsileg olykor pengeélen táncoló párbeszédek, kérdéskörök, vadiúj, több elemből összegyúrt karakterek szolgáltatták. A hatodik évad eddig ebből a szempontból nem mondható csúfosnak, vagy kifejezetten ócskának, hiszen vannak új karakterek, van dinamika, és abszolút átlagon felüli továbbra is Miami sorozatgyilkosának aktuális kalandsorozata. Csak valahogy kicsit sótlan és kiszámíthatóbb. Michael C. Hall ettől függetlenül méltán igényelt 1 millát az elkövetkezendő két évadra, hiszen ha ölni kell, akkor azt fizessék meg, nem igaz? Spoilerség a tovább után.

Nem volt még egy olyan sorozat, amely a tesztoszteronnal dúsított macsó humort ennyire életszerűen adagolta volna a lüktető dráma közé. Két szívatás között a 62-es egység vérprofi tűzoltói viszont égő házakból rohangáltak ki-be, hogy mentsenek gyereket, felnőttet, öreget, fiatalt, bárkit akit még lehetett, mert ez a dolguk. Dennis Leary és Peter Tolan 7 évados szivatás-szenvedés kálváriájában voltak mélypontok és az utolsó szakaszban bizony elég erőteljes minőségi és financiális gondok is adódtak, mégis méltóképp tettek pontot a végére. Tommy Gavin irreálisan eltorzult alkoholista lelke elért a végszóhoz. Egy korty viszkit mindenki elszürcsölhet érte.

A kerti törpék inváziója. Ha ezt nem horror-vígjáték köntösbe csomagolják, akkor elmehetnek a fenébe. Mondjuk én akkor is csak röhögni fogok rajta. A teaser kézi kamerás, járőrkocsis rendőrségi felvétel.

Ennyi! A Bethesda elhozta az év legjobb játékát. Pont. És ezen bár lehet vitázni, lehet rágódni, de nem igazán érdemes. Hogyan is mondotta egykoron a jó Lenin? „A tények bizony makacs dolgok.” Eszerint tehát a Skyrim az év legjobb játéka és ez tény. Nyugodtan kijelenthetem, hogy nagyjából 2006 óta nem volt ennyire összetett és részletekben gazdag fantáziajáték, mint amilyen most a Skyrim. Igen, 2006 alatt valójában az Obliviont értem, ugyanis a maga idejében pontosan ekkora port kavart fel az is, csak hát akkor még senki sem gondolta volna, hogy a fejlesztőknek egyszer sikerül majd tetézni az akkor megálmodott projektet. Nos, eltelt 5 nehéz év és a helyzet a következőképpen alakult: megint sikerült olyat alkotni, mint 2006-ban. Sikerült nekik megint játékot készíteni. A ”játékot”.

A (nem túl távoli?) jövőben már nem a pénz mozgatja a világot, hanem az idő. Ez az egyetlen fizetőeszköz, és ez az, ami meghatározza, hogy mennyit ér egy élet. Vannak időmilliomosok, akik több ezer évig élhetnek, míg sokan még abban sem lehetnek biztosak, hogy a másnapot megérik. Ez utóbbiak táborát erősíti Will Salas (Justin Timberlake) is, aki miután egy éjszaka megmenti egy időmilliomos életét, reggel arra ébred, hogy alig néhány órás élettartama kibővült egy évszázaddal. Nem is húzza az időt, rögtön beleveti magát a gazdagok kényelmes életébe, ám hamarosan rászáll az időrendészet, ezért menekülnie kell. Megszökik egy befolyásos ember lányával, Sylviával (Amanda Seyfried), és együtt próbálnak meg kiutat találni ebből a lehetetlen helyzetből, miközben már nem csak a törvény emberei, hanem az alvilág küldöttei, az ún. percvadászok is a nyomukban járnak.

Jövő tavasszal, egészen pontosan április 5-én a hazai mozikban is megkezdődik a hajsza Az év legjobb kalózának járó díjért, hála a Wallace & Gromit, a Csibefutam és az Elvitte a víz alkotóinak.

(Előzmény: Jones kritikája.)

Az a gyönyörű a Womanben, hogy valójában nem a foglyul ejtett, pincében láncra vert vadnő az igazi áldozat, hanem a totális reszketésben megcsömörlött, roncs amerikai család. Lucky McKee filmje valójában tényleg nem igazán horror: egy masszív pszicho-thriller, az az idegeken trappoló fajta, amelytől nem retteg az ember, de mint szemlélő szabályosan fájdalmas végignéznie. A horror jelzőt az utolsó negyed óra, a revenge által erőszakban tobzódó jelenetek miatt kell ráaggatni, mert az mindenképpen kimeríti azt.

A múltkori kérdés ez volt, most elérkezett a második felvonás azoknak akik Wrestling figurákat szeretnének nyerni. Akik pedig körülnéznének a kínálatban azok itt megtehetik. A nyereményjáték szabályai:

"3 wrestlinggel kapcsolatos kérdést kellene megválaszolnia a játékosoknak, nyertest a helyes választ adók közül sorsolunk. A választ kérdésenként egy központi fantasmania.jatek@gmail.hu címre kell küldenetek. 3 hét folyamán heti 1-1 kérdésre kell majd válaszolnotok, és aki esetleg valamelyikre nem válaszolt az visszamenőleg is megteheti. Az email tárgyába írjátok bele, hogy "Pankráció Médiaviagra-Fantasmania nyereményjáték 1. kérdés". A nyeremény egy bontatlan figura +1 csomagolás nélküli verőgép (a tovább mögött szemügyre vehetitek őket)."

Íme a második kérdés: Ki volt korábban The Miz jobbkeze és segítője?

A két ír, aki nem csak, hogy pengén ír
piszkos jól rendez, és érez
egyedien szőtt atmoszférával bír
ahol minden gengszter kellően kivérez.

Erőszakik / In Bruges (2008)

A purgatórium avagy a pokol. Egy biztos: Bruges nem a mennyország. Csak egy koszos szarfészek, tele mindenhonnan szállingózó turistákkal, akik még így is csak töredékei annak a mennyiségnek, ami a híresebb turistavárosokban előfordul. Még jó, hogy ennyire el van dugva. Két bujkálni kényszerülő bérgyilkos számára ideálisabb hely nem is létezne, kivéve, hogy egyikük szarrá unja magát ebben a mesebelien szép pokolban, míg a másikuk örömmel kulturálódik. Vénséges, csodálatos építészeti csodák, hattyúk, templomok, hajók, tornyok...olyan az egész, mint egy kibaszott tündérmese. Egy mese, amiben a szereplők kokaint szívnak, csillapíthatatlanul káromkodnak, ölnek, vedelnek és olyan belső egzisztencialista válságban nyomorognak, hogy azt egyetlen módon lehet kibírni: ha röhög rajta az ember. Na szóval: ezt a mesét nem olvasnád fel a gyerekednek.