Ha a vesztesek kasztjába szorultál, akkor az esélyeid a zéróval vetekszenek. A zérónál pedig mindig van lejjebb. Nicholas Winding Refn trilógiája ezt a mélységet igyekszik bemutatni a dán alvilág minden szennyes és mocskos apró szilánkdarabján keresztül, ahol az élet vagy a család mit sem számít, ahol csak egy darab hús vagy, ahol semmit sem érsz, és ezért még tenned is kell. A Pusher első részében ismerhetjük meg Franket és Tonny-t, a második rész utóbbit helyezi előtérbe miután kijött a sittről.

Ennek az apropóján készített pár fotót az Empire a főszereplőkről és a rendezőről. Igazi gyerekkori vhs klasszikusként pörgött nálam rengeteget ez a vígjáték. Hármuk közül Steve Martinon látszik legkevésbé az idő?


 

 

A nyári blockbusterszezonra ezt most baromi jól beillesztették, mert rengeteg benne az akció, a cgi pedig kifejezetten gyönyörű. Az első részt be kéne pótolnom addig, mert ennek bizony lehet, hogy adni kell egy mozit (bár az idei blockbuster szezon igencsak izmos). Az első rész egyébként milyen? Valaki?


 

Július 12-én startol a Ments meg! hetedik és egyben záróévadja Amerikában, és mi itthon abban a különleges helyzetben részesülünk, hogy az AXN egy nappal a kinti premier után szállítja nekünk az epizódokat méghozzá - ha minden igaz - akkor szinkronnal. HATALMAS köszönet ezért a villámtempóért. Mindenképp kap majd írást a kezdő rész, ahogy egészen biztosan lesz szó majd az egész sorozatról úgy ámblokk. Az első promóvideóban Eddie Vedder húzza fel az alaphangulatot a jellegzetes tűzoltó motívumokra, ami bár szintén kellemesen idézi a legjobb dramedy pillanatokat a sorozatból, a hatodik évados beharangozót képtelen túlszárnyalni. Bár ha azt nézzük, a promo baszottul zseniális volt, maga az évad viszont csalódást hozott számomra. Remélem ez nem alakul ismét így és méltóan búcsúzik az írek legtökösebb tűzoltója és az egész brand.


 

A lényeg, hogy oszd meg :).


 

A Terminator 2 kőkemény dráma. Legalábbis ezen tréler alapján szinte gyomorba markoló, ahogy a befejezés mindig is epikus volt. Pazarul összevágott anyag, Schwarzenegger egyenesen könnyfakasztó, Edward Furlong naiv tinédzser, a zene perfekt összhangban a képekkel, másfél perc tragédia James Cameron klasszikus mozijából.

Luke Goss, Vinnie Jones, Tamer Hassan, Val Kilmer, Annalynne McCord és 50 Cent. Ez a felsorolás nekem bőven elég volt arra, hogy egy szórakoztató és akciódús b-film reményében megnézzem a Blood Outot. Nem pont azt kaptam, amire számítottam, de hogy nem unatkoztam alatta, az mindenképp a pozitívumok listájára írandó, csak sajnos azt már nem tudom ilyen magabiztosan kijelenteni, hogy különösebben jól szórakoztam volna.

Ha valaki elbírja viselni ezerháromszáz-negyvenötödjére az egyik legidegesítőbb amerikai romantikus filmes klisét, az "elakarok mondani valamit, de mindig közbejön ez meg az, de igazából jobb, ha nem mondom el, mert úgy nekem is könnyebb és hosszabb lesz tőle a film"-et, akkor cserébe kap néhány hiteles és egészen kellemes, meglepően hangulatos jelenetet Jason Batemantől és egy baromi aranyos neurotikus kisfiútól.

Nem sok jót vártam ettől a filmtől, de bíztam benne, hogy Jack Black képes lesz feldobni pár ütős poénnal, és hát… próbálkozik-próbálkozik, mint anno Tordas a VV4-ben, csak sajnos az eredmény itt is ugyanaz a pofáraesés, így maximum kínunkban nevetünk.

Ami a forgatókönyvet illeti, az eredeti, Jonathan Swift-regény első két része alapján íródott, ám a készítők tényleg csak az alapokkal dolgoztak, és minden mást – mint például a mondanivalót -, kihúztak a listáról, de semmi vész, kapunk helyette nem is egy, hanem mindjárt két romantikus szálat, ill. egy óriásrobotot.

A Sabotage Times összeállított egy top 5-ös listát filmes kezdő jelenetekből, amikben az adrenalin a főszereplő. Jó a lista, az ötödik helyezett baromi nagy klasszikus, az első helyezett pedig az egyik legzseniálisabb és behúzósabb opening, legalábbis nálam favorit. Katt a képre a listához.